Újjászületés. Több alkalommal is hallottam ezt a kifejezést a mai nap során. A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum a pénteki nap folyamán nyílt napot tartott. Bár iskolánk minden évben részt vesz az Ankora épületében tartott rendezvényen, intézményünk egy sajátos formát is választ, hogy megismerkedjen a leendő diákokkal: "hazavárja" őket egy rövid időre. Ahogy ez a nap folyamán többször is elhangzott a fogadó tanárok és diákok részéről, ez azért fontos, mert így minden fiatal személyesen is megismerheti a nálunk uralkodó hangulatot, mintegy részesévé válhat az itteni életnek.
Hogy miért újjászületés? Hosszú évek után iskolánk változtat a meghírdetetett szakirányokon. Az általunk csak "A" osztályként emlegetett részlegre a leendő kilencedikesek a humán profilú, teológia - intenzív idegen nyelv (angol) szakra jelentkezhetnek, a "B" osztályba pedig a reál profilú, természettudományok - bilingv (14 angol hely - 14 német hely) osztályba nyerhetnek felvételt. Fontos megemlíteni, hogy a teológia-intenzív idegen nyelv szakra jelentkezőknek írásbeli hittan képességvizsgát kell tenniük, melyről több információt iskolánk honlapjáról érhetnek el, a természettudományok - bilingv szakra jelentkezőket viszont a számítógépes elosztás bírálja el. Mindkét szak magas színvonalú oktatást kínál, az eddig elért eredmények pedig ezt tökéletesen alátámasztják. A különböző tantárgyakhoz kötődő versenyeredmények és az intézményben folyó tehetséggondozó tevékenység elismeréseként az iskolában 2014 szeptembere óta működő Tehetségpont kitüntetésben részesült, elnyerte a magyar kormány által jegyzett Akkreditált Kiváló Tehetségpont címet.
"Ami a legjobban, megfogott, az az emberek mosolya, kedvessége és a barátságos légkör" - mondta az egyik lelkes diák a körülbelül 200 nyolcadikos fiatal közül, aki Szatmár megye különböző pontjairól érkezett a nyílt napra Az osztályok fogadása során az intézmény vezetői köszöntötték röviden a leendő kilencedikeseket a díszteremben és a III. osztály termében, emellett a fiatalok egy rövid iskolafilmet tekinthettek meg, mely során a jövőbeli osztályfőnökök, Szász Anikó magyartanárnő és Koczinger Éva matematika szakos tanárnő szóltak hozzájuk. A videó után a lelki élet vezetői, a spirituális atya és a tiszti szóltak az intézményünk által képviselt értékekről és a közösség erejéről, később pedig maguk a diákok is szemtől szembe kerültek egymással: iskolánk fiataljai ugyanis személyes tapasztalataikat osztották meg a többiekkel. "Csak a fiatalok tudják hitelesen nektek átadni, hogy miért is jó itt lenni" - szóltak a tanárok, és ez valóban igaz, ugyanis néhányuk már óvodás korától kezdve itt tölti mindennapjait. Ez is bizonyítja az összekovácsoló erőt, amely a Hám János falain belül tapasztalható. "Nagyon szimpatikusak voltak a tanárok" - beszélt mosolyogva a találkozó után az egyik fiatal lány. Úgy tűnik tehát, hogy sikerült elnyerni a leendő diákok tetszését.
A beszédek során szó esett az iskola által kínált lehetőségekről, a különböző testvériskolákhoz való látogatásokról, a zarándoklatokról, a spirituális atya által megszervezett lelki napról, a közös ünneplésekről és szentmisékről, az "iskola tükreként működő" Hám János Napok rendezvénysorozatról, a szeretetszolgálati gyakorlatokról, és a személyes, kötöttségek nélküli lelki beszélgetésekről. Emellett már több leendő diák jelezte, hogy szeretne részt venni a Diáktanács munkájában, az általuk rendezett sportnap, gólyabál, farsangi mulatság szervezésében, aktívan tevékenykedni az iskolarádió és iskolaújság szerkesztésében, a diákszínjátszó csoport feladataiban, és keményen dolgozni a kíváló osztályzatok mellett a Pax Egyesület jóvoltából meghírdetett tanulmányi ösztöndíj elnyerése érdekében. Volt, aki szerencsét szeretne próbálni a Vidám Versek Versmondó Versenyén, mások pedig zenélni vágynak a könnyűzenei verseny keretében.
Bár az iskola alappillére a tanulás, a "padban ülő figyelem", szerettük volna bemutatni, hogy a líceum többet nyújt ennél. "Ami nekem a legjobban elnyerte tetszésemet, az a tornaterem és a sportpálya. Nagyon szeretek focízni, így ez egy fontos szempont." Néhány diákot a felszerelt sportudvar, a tornaterem, és az általuk hirdetett foci- vagy kosárlabdacsapatba kerülés lehetősége fogott meg leginkább, másokat a modern, de egyben értékekkel és örökségekkel teli könyvtár bűvölt el: „Hú, ez a könyvtár hatalmas. Szerintem ide fogok költözni." Néhány fiatalt a természet adta szépségek gyönyörködtettek: „Milyen szép a füves udvar és friss a levegő, biztos jó lehet itt órákat tartani." Egy diákot pedig úgy meglepett az iskola felépítése, annak összetettsége, hogy majdnem szem elől veszítette társait: „Várjatok meg, ebben az iskolában el lehet tévedni." Pillantásokat „titokban" az osztálytermekre is vetettek, melyek interaktív táblákkal felszereltek, de ugyanúgy betekintést nyertek az informatika teremre is a nyolcadikosok.
Nem teherként, hanem kihívásként éltük meg ezt a napot. Szívvel, lélekkel mutattuk be iskolánkat. A diákoknak kiosztott szórólapokon a következő mottó állt: Másokért élő ember. Ezt hírdettük szavaink által mi is. Legfontosabb feladatunk, hogy keresztény erényekből fakadó életre neveljünk, kibontakoztatva a kettős szintézist a hit és műveltség és a hit és élet között. A találkozó által mind tapasztalatot nyertünk, a fogadók és érkezők egyaránt. De a legnagyobb ajándék mégis Istentől érkezik, aki ezt a napot, és az egész iskola történelmét lehetővé tette.