„Mert abban áll a húsvét ünnepe,
hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk” énekli Egyházunk a
nagyszombati öröménekben. Értünk halt meg Krisztus, a mi „húsvéti
Bárányunk”. A Szent Három Nap liturgiája nem szemrehányóan, de
nyomatékosan akarja tudtunkra adni, hogy értünk vállalta Jézus a
kereszthalált. Az utolsó vacsorán Jézus ezekkel a szavakkal nyújtja
tanítványainak az átlényegült kenyeret és bort a világtörténelem első
szentmiséjén: ez az én testem mely értetek adatik, ez az én vérem, mely
értetek és mindenkiért kiontatik. Értetek és mindenkiért! Szentatyánk,
XVI. Benedek pápa írja: „Isten, aki személyében az Igazság és a
Szeretet, szenvedni akart értünk és velünk. Clairvaux-i szent Bernát
nagyszerű szavakkal fejezi ki ezt: Isten nem tud szenvedni, de tud
együttszenvedni. Az embernek Isten szemében olyan nagy értéke van, hogy
ő maga emberré lett, hogy együtt szenvedhessen az emberrel, nagyon
valóságos módon, testben és vérben, ahogy ezt Jézus szenvedéstörténete
mutatja” (Spe salvi 39).
De a húsvét ünnepe, nem csupán ennyi, hogy
a mi „húsvéti Bárányunkat megölték értünk”, hanem „a halál bilincsét is
ekkor törte szét Krisztus, és az alvilág mélyéről mint győző tért
vissza”(Exultet): vagyis feltámadt! Az üres sír és a halotti leplek már
jelzik Krisztus feltámadását. Mégis az igazi bizonyítékot akkor kapták
meg az apostolok, amikor találkoztak az Úrral. Ettől a találkozástól
változott meg az életük, erősödött meg a hitük, éledt a reményük. Mi is
törekedjünk a Vele való kegyelmi találkozásra: az imában, a Szentírás
olvasásában és a szentmisében. Csak így lesz számunkra is világos
húsvét üzenete, amit szent Pál apostol így fogalmazott meg: „Krisztus
azért halt meg mindenkiért, hogy azok is, akik élnek, ne önmagukért
éljenek, hanem azért, aki mindenkiért meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15).
A Feltámadottal való bensőséges találkozás reményében kívánok allelujás, boldog húsvéti ünnepeket.
Szatmárnémeti, 2008 Húsvétján,
+ Schönberger Jenő püspök