Nigéria a polgárháború küszöbén?
A vallási ellentétektől gyötört Nigériában robbanásig feszült a helyzet, miután a kormány január elején megszüntette az üzemanyagok ártámogatását. Ennek nyomán a decemberihez képest a duplájára emelkedett a benzin és a gázolaj ára, ami érzékenyen sújtja a lakosságot.
Jóllehet Nigéria a fekete földrész első számú kőolajtermelője (a nemzeti jövedelem 80 %-a az olajexportból származik), a lakosság vajmi keveset érez az ásványkincs áldásaiból. A 162 milliós népesség zöme ma is a szegénységi szint alatt él: napirenden vannak az olajat, benzint szállító csővezetékek illegális megcsapolásából következő kisebb-nagyobb balesetek, katasztrófák.
A gazdagság és a széles tömegeket sújtó szegénység ellentéte is épp elég gyúanyagot képez. Tetézi mindezt a gyarmati múlt lappangó öröksége: a vallási megosztottság. A tengerparthoz közelebb fekvő déli országrészben a keresztények alkotják a lakosság többségét. Északon viszont a maghreb országai felől behatolt iszlám vallás dominál. Ennek egyik szélsőséges, erőszakos szektája, a Boko Haram (hausza nyelven: a nyugati tanítás szentségtörés) az utóbbi hónapokban egymás után követett el véres merényleteket keresztény célpontok, templomok ellen.
A szekta vezére, Abubakar Shekau szerdán keresztények által mecsetek ellen végrehajtott támadásokkal indokolta a muzulmánok "önvédelmének" szükségességét. Videoüzenetében egyúttal arra figyelmeztette az ország államfőjét, hogy hívei erősebbek, mint a hadsereg, végső soron a fegyveres erőket is le fogják győzni, ha azok tovább folytatják irtóhadjáratukat ellenük.
A Youtube-ra föltett videofelvételen Shekau terepszínű egyenruhában, Kalasnyikov gépkarabélyok között néz szembe a kamerával, miközben "bűnbánatra" szólítja fel a keresztényeket azért, hogy vezetőik nemrég "önvédelemre" buzdították őket az iszlamista szekta sorozatos merényletei nyomán.
A ki ütött először? kérdés megválaszolása nyilván lehetetlen. Tény viszont, hogy Nigériában évtizedeken át békességben éltek, üzleteltek egymással keresztények és muzulmánok; vallási szempontból vegyes házasságokra is számtalan példa akad. A bajok 2010 májusában kezdődtek, amikor meghalt Umaru Yar'Adua elnök.
A polgári kormányzáshoz történt visszatérés évében, 1999-ben új alkotmányt fogadtak el, és a kormányzó Népi Demokrata Párton (PDP) belül megkötötték a hatalommegosztási egyezséget. Eszerint az elnöki és az alelnöki poszton nyolc évenként, (azaz két ciklusonként) váltják egymást muzulmán és keresztény politikusok. 1999-től Olusegun Obasanjo keresztény politikus, 2007-től a muzulmán Umaru Yar'Adua volt az elnök. Ő azonban három hivatali év után meghalt, és így a keresztény alelnök, Goodluck Jonathan lépett helyére, megbontva az 1999-es megállapodásban foglaltakat. (Személyét 2011 áprilisában a nép az urnáknál erősítette meg.)
Jonathan kiválasztásában szerepet játszott Obasanjo, a Nigériát 1999 és 2007 között kormányzó elnök. Közreműködése azonban felrúgta azt a gyakorlatot, amelynek értelmében a keresztény jorubák és ibók a muzulmán hauszákkal és fulánikkal közösen döntik el, ki legyen a szövetségi államokból álló Nigériában a "főnökök főnöke", azaz államfő. Ráadásul Jonathan azon ritka "főnökök" közé tartozik, akik nem a hadsereg tábornoki karában csináltak előzőleg karriert.
Az északi országrészben 2010 óta erősödő, többnyire az ott élő keresztény kisebbséget sújtó zavargások forrása megfigyelők szerint a muzulmánok körében érzett elégedetlenség amiatt, hogy az ő soraikból kikerült államfő nem tölthette ki nyolcéves megbízatását, és Jonathan elnökké választása valójában az ő jogaik csorbítását jelenti.
A muzulmánok dühét fokozza, hogy a délen kitermelt olaj exportjából származó búsás bevételekből szinte semmi nem jut az északi régiók fejlesztésére. (A fővárosból szétosztott csekély pénz a helyi kormányzók és pereputtyuk zsebében köt ki.) Ez képezte a táptalaját a Boko Haram 1995 táján történt létrejöttének. A nigériai iszlamisták az utóbbi időben egyre szorosabb kapcsolatot ápolnak az Algériából dél felé terjeszkedő szalafisták csoportjával, az Iszlám Maghreb al-Kaidájával - figyelmeztetett a párizsi amerikai nagykövetség 2010 februárjában Washingtonba küldött távirata.
Négy hónappal később a szalafisták vezére beismerte, hogy csoportja fegyverekkel, robbanószerrel támogatja a Boko Haramot. Egyúttal "szakértőket" küld Nigériába, akik pokolgépek készítésére és felrobbantására oktatják a helyi iszlamista szekta embereit. Utóbbiak rendszeresen járnak Szomáliába, ahol az ottani fundamentalista milícia, az al-Shabab táboraiban kapnak kiképzést.
Tavalyi beiktatásakor Jonathan határozott fellépést helyezett kilátásba mindenféle lázadó csoporttal szemben. Az elnök elsősorban az olajtermelést szabotázsakciókkal rendszeresen megzavaró déli szervezetre, a Niger-delta egyenjogúságáért küzdő mozgalomra (MEND) gondolt. A Boko Haramot viszont nyilván kihagyta a számításból, máskülönben aligha gyilkolhatna az iszlamista szervezet tetszése szerint az ország bármelyik pontján.
A kormány válasza az északon dühöngő terrorra eddig abban merült ki, hogy a hadsereg még több egységét irányította a muzulmán többségű államokba. A nigériai katonák eljárásmódja - előbb lőnek, s csak azután kérdeznek - azonban aligha fogja lecsillapítani a kedélyeket. Mi több, megfigyelők éppen a fegyveres erők (videofelvételeken is dokumentált) brutális fellépését tartják felelősnek azért, hogy az utóbbi időben rohamosan nő a Boko Haram népszerűsége. Az ország Nobel-díjas írója, Wole Soyinka nemrég a 45 évvel ezelőtti polgárháborút megelőző helyzettel vetette össze a jelenlegi állapotokat. Szerinte a helyzet akár még rosszabbra is fordulhat, mint az 1967-es biafrai háború idején, amikor másfél millióan haltak meg etnikumok közötti ellenségeskedésekben.
