A gyerek anyjához és apjához fűződő viszony fontosságát minden szakértő hangsúlyozza. A gyerek jellemének és személyiségének harmonikus fejlődéséhez mindkét szülő személyisége és példamutatása is hozzájárul. A pedagógusok, pszichológusok és orvosok másik csoportja viszont azt állítja, hogy a gyermek mentális egészsége károsodik, amennyiben csak az egyik szülővel él. A hozzáértők másik ellenpólusa viszont határozottan elutasítja ezt az állítást. Tény az, hogy a gyereknek együttesen úgy a női, mint a férfi mintára szüksége van, de számos kutatás igazolta, hogy a női/férfi szerepek mintamutatóinak nem kell szükségszerűen a gyerekkel egy tető alatt lakniuk.
Szakértők ugyanis azt hangoztatják, hogy a gyereknek elsősorban szeretetre, gondoskodásra van szüksége, és egy olyan biztos személyre, aki érzelmi támaszként szolgál és a világ dolgaiban is megtanítja, miként boldoguljon. Az az egyedülálló szülő, aki a gyerek előbbiekben említett szükségleteit kielégíti, jobb helyzetben van, mint például egy olyan gyerek, aki ugyan két szülővel él, de folyton veszekednek és a boldogtalanságban élnek. Ebből kifolyólag pedig gyermeküket is elhanyagolják, így érzelmileg jelentősen sérül.
Pszichológusok szerint az egyedülálló szülő mellett a gyerekek többsége jobbik esetben megtapasztalja a szükséges sztereotípiákat a tágabb családi körön belül vagy azon kívül, például egy példaértékű keresztszülő, nagynéni/nagybácsi, rokon, családi barát személyében. A gyermek fejlődése során hihetetlen rugalmasságról tesz tanúbizonyságot. Amennyiben megadják neki a fejlődéséhez szükséges támpontokat, mint a szeretet, a gondoskodást stb. valósággal kivirágzik, ezáltal az adott/kialakult családmodellben is megfelelőképpen képes fejlődni. Ebből kifolyólag tévedés azt hinni, hogy a gyermek mentális egészsége károsodik, amennyiben csak az egyik szülővel él.