Népszámlálás: a magyarság nem lehet szégyen

Október 20-án kezdődik a népszámlálás. Nekünk, magyaroknak kiemelkedően fontos az, hogy minél többen jelöljük meg magyarként nemzetiségünket és  anyanyelvünket, hiszen a következő tíz évben ezeken a válaszokon múlhat egy-egy településen az, hogy használhatjuk-e a hivatalokban is anyanyelvünket. Némely településen ezzel nincsen gond, de minden magyar számít ahhoz, hogy községszinten is elérhessük a kritikus határt.

Sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy miért kell az egyetemistákat és a külföldön élőket is bediktálni otthonaikban, hiszen őket az egyetemi központokban és külföldön is számba veszik. Az egyetemisták, ha kollégiumban élnek, akkor az adott részre beosztott népszámlálónak meglehet, hogy nem lesz elég ideje mindenkitől egyenként megkérdezni minden kérdésre a választ. Ha pedig az adminisztrátornál érdeklődik, akkor a számunkra fontos kérdésekre nem fog választ kapni. Egyértelmű tehát, hogy a szülőknek a legegyszerűbb az egyetemen tanuló gyermek nemzetiségére, anyanyelvére és vallására vonatkozó kérdésekre megadni a pontos választ. Ez nem felesleges dupla regisztráció, hanem egy lehetőség, amelyen keresztül plusz demográfiai adatokhoz juthatnak hozzá az elemzők.

A népszámláló biztosoknak kötelességük azokat a válaszokat megjelölni, amelyeket mi adtunk nekik. Ha azt vennék észre, hogy a 23-as kérdésnél, amely a nemzetiségre vonatkozik, a régi típusú személyazonossági igazolványból (buletin)írja ki a választ, történetesen azt, hogy román, akkor jelezni kell neki, hogy az az állampolgárságunkra vonatkozó adat. Ez azért lehet megtévesztő, mert a személyiben három nyelven jelzik az állampolgárságot, és franciául ez hasonló a nationalitate (nemzetiség) szóhoz. Ilyenkor nyomatékosan kérni kell, hogy töltsön ki egy újabb űrlapot, s abba vezesse be azt, hogy a nemzetiségünk magyar. Az újabb űrlap azért fontos, mert nem elfogadható bárminemű javítás ezekben a dokumentumokban.

Szatmár megyében is rengeteg olyan személy él, aki hosszabb-rövidebb ideig  külföldön tartózkodik munkavállalás, gyermeknevelésben való segédkezés vagy gyógykezelés miatt. Fontos, hogy őket is diktáljuk be, hiszen valamikor hazatérnek közénk. Amennyiben valaki az elmúlt tizenkét hónapban járt itthon, akkor az ő adatait is irassuk be, így ők is beleszámítanak majd ideiglenes külföldi tartózkodásuk ellenére a romániai lakosságba, s főként a romániai magyarságba.

Közös érdekünk az, hogy minél nagyobb kisebbséget képezzünk Romániában, mivel így egyszerűbb lesz jogainkat érvényesíteni. Ehhez azonban túl kell lépni évtizedes félelmeinken, és magyarnak kell valljuk magunkat akkor is, ha erre a kérdésre nem kötelező válaszolni. Magyarnak lenni nem szégyen, vállaljuk bátran nemzetiségünket, anyanyelvünket és vallási hovatartozásunkat október 20. és 31. között.