A bunker a dél-boszniai Konjicban, Szarajevótól mintegy 50 kilométerre délnyugatra található. A Zlatar hegybe vájt, 280 méter mély, U-alakú építményt 26 éven át - 1953 és 1979 között - építették, és 4,6 milliárd dollárt emésztett fel. A szuperóvóhely 350 ember befogadására és hat hónapon át történő ellátására volt alkalmas, létezéséről hosszú évekig csak Tito és bizalmasai tudtak.
A 6500 négyzetméteres föld alatti erőd 1992-ben vált ismertté, amikor kitört a boszniai háború. Azóta a hadsereg tulajdonában volt, de csak kiállítóhelyként használták.
Az emlékművek és emlékhelyek kijelölésével foglalkozó bosnyák kormánybizottság indoklása szerint az egykori atombunker egyedülálló és kivételesen jó állapotban fennmaradt katonai létesítmény a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság idejéből.