Nem csak a futballról szól

Kilenc dél-afrikai városban fognak összecsapni egymással a 2010-es labdarúgó világbajnokság résztvevői június 11-től. A kontinensre érkező szurkolóknak nem csupán a mérkőzések tartogatnak nagy izgalmakat, a meccseknek otthont adó városok is számtalan különleges látnivalóval várják a látogatókat.

A világbajnokság szervezői nem kevesebb mint 350 ezer érdeklődőt várnak az országba, bár a külföldi jegyeladások eddig nem kecsegtettek sok jóval. A látogatók Bloemfontein, Fokváros, Durban, Johanessburg, Nelspruit, Polokwane, Port Elizabeth, Pretoria és Rustenburg vendégszeretetét is élvezhetik majd a versengés egy hónapja során.  
Bloemfontein az ország mezőgazdasági központja, valamint az egykori Nemzeti Párt és az Afrikai Nemzeti Kongresszus alapító helye is. Különleges látnivalói közé tartozik a szomszédos soetdoringi természetvédelmi terület, a rögbi-múzeum és az angol-búr háború emlékét őrző katonai temető is. A Gyűrűk ura rajongói pedig örömmel nyugtázhatják, hogy a sorozat írója, JRR Tolkien is itt látta meg a napvilágot, 1892-ben.

Az Anyavárosként is emlegetett Fokváros egy apró településből nőtte ki magát, amelyet 1652-ben alapított a Holland Kelet-Indiai Társaság. A Tábla-hegy lábánál fekvő város bővelkedik a természeti szépségekben, mint például az Atlanti- és az Indiai-óceán találkozásának lenyűgöző látványában. Nelson Mandela 1982-88 között a közeli Robben-szigeten lévő Pollsmoor börtönben raboskodott. A szigetre érkezők betérhetnek a börtönlakók által üzemeltetett Pollsmoor étkezdébe, vagy ellátogathatnak a város hatalmas akváriumába is.  
Durban az afrikai kontinens legforgalmasabb kikötője. Innen származik a 19. századi zulu nemzetség alapítója, Shaka király és az ország jelenlegi elnöke, Jacob Zuma is. A történelem szerelmeseinek a brit, zulu és afrikai katonák 19. századi összecsapásait őrző csatamezőket érdemes felkeresniük, az éhes látogatók pedig a helyi indiai konyha különleges fogásait kóstolhatják meg.

Johannesburg a kontinens gazdasági fellegvára, amelynek története az 1800-as évek végén kirobbant aranylázzal kezdődött. Itt találhatóak a nemzeti bankok, bányavállalatok központjai és az arany, illetve platinamágnások főhadiszállásai. A város híres a kiváló éttermeiről és a kortárs afrikai művészeti galériáiról. A piacok bővelkednek a különleges portékákban, a helyi klubokban pedig bárki táncra perdülhet a dél-afrikai hip-hop-ként emlegetett kwaito ütemeire. Soweto nevű elővárosában található Nelson Mandela első lakhelye, amelyet tavaly múzeummá alakítottak át.
A gyümölcstermesztés éllovasának számító Nelspruit, holtversenyben áll Durbannal a legmagasabb átlag téli hőmérsékletet illetően. Utóbbi helyen ugyanis olyan enyhe idő van télen, hogy még fürdeni is lehet az Indiai-óceánban. Nelspruit büszkesége a Kruger Nemzeti Park és a lenyűgöző vízeséseknek otthont adó Lowveld Nemzeti Botanikus Kert.  
Polokwane mezőgazdasági-, bányász- és kézműves központ is egyben. Hatalmas és száraz földterületeit a különleges gyümölcsükről ismert baobabfák és monumentális szikla alakzatok tarkítják. A Dél-Afrikában őshonos és védett cycas pálmákkal befuttatott Modjadji természetvédelmi terület mellett él a balobedu törzs, amelynek különlegessége, hogy női uralkodója van.

Port Elizabeth kikötőváros leginkább a strandjairól, a szomszédos Ado Nemzeti Park elefántjairól és szecessziós épületeiről híres. Mandela szülővárosa, Qunu, egynapi autóútra van a várostól. A Dél-afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnöke gyakran töltötte a nyarait ebben a kikötővárosban.
Pretoria Dél-Afrika adminisztratív fővárosa. A lila, illatos virágú jacarandafák tavaszi virágzása miatt a települést "Jacaranda-városként" is emlegetik. 1956-ban mintegy 20 ezer nő vonult fel a kormányépületek elé, hogy tiltakozzon az apartheid szellemében kormányzó vezetőség törvényei ellen. Az akkor megfogalmazott tiltakozó levél szavait később felfestették a Union Building lépcsőire, egészen az elnöki irodáig. 1994-ben Nelson Mandela ezeken a lépcsőkön állva tette le az elnöki esküjét.
Az északnyugati Rustenburgban található futballstadion a Bafokeng-Bakwena (krokodil nép)nevű dél-afrikai törzs tulajdonában van. Történetük szerint a késő 19. században az uralkodó elküldte az embereit a közeli gyémánt bányába dolgozni, hogy annyi pénzt keressenek, amennyivel megőrizhetik a Bafokeng területeket. A király előrelátásának köszönhetően az apartheid időszakában a törzs valóban meg tudott őrizni valamennyit a függetlenségéből.