Nem sok városnak adatik meg az a lehetőség, hogy olyan fantasztikus hegedűművésszel büszkélkedjen, mint Dr. Fátyol Rudolf, a Dinu Lipatti Filharmónia igazgatója és szólistája. A művész ebben az évben ünnepli 20 éves jubileumát a Filharmóniában. A fontos évforduló kapcsán folytattunk beszélgetést vele.
Ki az Ön számára legmeghatározóbb személy? Van példaképe?
Életem meghatározó jelensége volt a nagybátyám, Ruha István. Édesanyám mindig őt emlegette, így számomra természetes dolog volt, hogy őt kaptam példaképemnek. Szerencsésnek érzem magam, mert egy nagy művész mellett nőhettem fel, tanulhattam tőle, és későbbi éveimben együtt hegedűlhettem vele. Ruha egy volt, és egy marad – aki mellette volt, és volt elég intelligenciája tőle tanulni, az nagyon sok mindent megtanulhatott a hegedű játékáról.
Melyek a pályafutása legjelentősebb mozzanatai?
Tulajdonképpen az egyetemi évek és a nemzetközi hegedűversenyekre való felkészülés határozta meg nagyon sok évemet. Egy előadóművésznek - főleg egy olyan előadóművésznek, aki vonós hangszeren játszik – az élete általában elég sablonos, mivel naponta gyakorolni kell, minden nap foglalkozni kell a hangszerrel, és a hangversenyekre való felkészülés napi 6-8 óra gyakorlást igényel. Ez volt az, ami a fiatal éveimet meghatározta. A 80’-as években több nemzetközi hangversenyen is részt vettem, és az első díjat hoztam el az Amerikai Nemzetközi Egyetemek, a U.S.I.U. díját, 1985-ben megkaptam a Sandiego-i Egyetem Nagydíját, majd 1987-ben részt vettem az Abbado-hegedűversenyen, ami Michelangelo Abbadoról, a világhírű olasz hegedűpedagógusról kapta a nevét, aki egyébként a világhírű karmester, Claudio Abbado édesapja volt. Ezen a versenyen egy, a Szovjet Unióból érkezett vetélytársammal együtt megosztva kaptuk a második díjat, ami első díjnak megfelelő volt, mivel abban az évben nem osztották ki az első díjat. Ezek a nemzetközi versenyek megadták azt a lehetőséget, hogy 1986-ban pályázzak a Filharmónia szólista posztjára, úgyhogy idén már a 20 éves jubileumot ünneplem. De életem egyik legmeghatározóbb mozzanata az volt, amikor 1980-ban megházasodtam. Sokat köszönhetek a családomnak, feleségem és két gyermekem, 22 éves Artúr fiam és 19 éves Lujza lányom, állandó jelleggel támogatták és támogatják a karrieremet.
Mikor szerzett doktori címet?
2003-ban a Kolozsvári Akadémián védtem meg a doktori disszertációmat, amelynek címe “ Mozart hegedűversenyei és szonátái” volt, és amely három éves munka eredményeként jött létre.
Milyen kitüntetéseket szerzett munkája eredményeként?
Tudja, aki rengeteg kemény munka árán ért el valamit, az nehezen beszél az eredményeiről, és nekem elég nehéz beszélni ezekről. Megtisztelő kitüntetésekben volt részem: a nemzetközi hegedűversenyek díjai, 2004-ben Szatmárnémeti díszpolgára lettem, ebben az évben pedig megkaptam a Román Zenekritikusok díját, “ A hegedűhang mágusa” kitüntetést, ami nagyon hosszú munkának az eredménye. Koncerteztem Ázsiában, Európa minden országában, jelenleg a 300-ik koncert körül vagyok, és 15 lemezt készítettem hazai és külföldi lemezcégekkel.
Hogyan ünnepli a 20 éves évfordulót?
A jubileumot a városnapok zárókoncertjeként számon tartott, Székesegyházban megtartandó Vivaldi hangversennyel ünneplem, amire május 28-án 20 órai kezdettel kerül sor.
Milyen tervei vannak erre az évre?
Természetesen koncertek és koncertturnék. Május 18-án szólistaként utazom Olaszországba, ahol La Speziaban, Genovaban és Carraraban koncertezem, július 7-14 között a szatmári zenekar Rómában koncertturnézik, ahol Franz Lamprecht vezénylésével és német kórusokkal együtt a Vatikánban is koncertezik, július 15-28 között a Debreceni Nyári Akadémián leszek vendégprofesszor és több hangversenyem is lesz, és július 29 és augusztus 2 között már Ausztriában turnézom.
A munkájának vannak-e hátrányai?
Még VIII.-ban Krilek tanárnő megkérdezte mindenkitől, hogy mi akar lenni. Már akkor is biztos voltam benne, hogy hegedűművész akarok lenni, annak ellenére, hogy nem tudtam mivel jár egy hegedűművész élete. Minden munkának megvannak az előnyei és hátrányai egyaránt. Az én pályám legfájdalmasabb hátránya az, hogy amikor mások gyerekneveléssel foglalkoztak, én külföldön turnéztam. Sokszor irigylem azokat, akik legalább az ünnepeket a családjukkal tölthetik, érezhetik a beigli és a közösen feldíszített karácsonyfa illatát, mert nincs annál kellemetlenebb, mint Karácsonykor egy hotelszobában ücsörögni, hallgatni a televízióból felcsendülő karácsonyi dallamokat, amelyek éppen dánul, vagy németül hangzanak el, és csak telefonon köszönteni a családomat.