Negyed évszázada tért vissza Románia a kétkamarás parlamenthez

Negyed évszázada, 1990. május 20-án rendezték meg a kommunista diktatúra bukása utáni első szabad választásokat Romániában, amellyel az ország visszatért a korábbi kétkamarás parlamenthez - mutatott rá az évforduló alkalmából tartott bukaresti szimpóziumon Ion Iliescu volt államfő.

Iliescu, a Román Kommunista Párt egy - Nicolae Ceasescu pártfőtitkárt bíráló és emiatt félreállított - volt vezetőségi tagja, a diktátor elűzése után megalakult Nemzeti Megmentési Front (FSN) vezetőjeként, 1989 decemberében ragadta magához a hatalmat. Iliescut szintén 1990. május 20-án választották meg Románia elnökévé.

Iliescu az 1989-es decemberi forradalmat, az 1990. május 20-i első szabad választást, és 1991. december 8-át, az első parlament által kidolgozott új alkotmány népszavazással történt elfogadásának napját nevezte a román jogállam és demokrácia sorsdöntő mérföldköveinek, amelyek lehetővé tették Románia "visszatérését az európai közösséghez".

Az 1990-es év elején a többség hatalmas szimpátiával viszonyult Iliescuhoz és a FSN-hez, amely "megszabadította" őket a zsarnokságtól és nélkülözéstől, az újjászerveződött történelmi pártok - a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) azonban "igazi" rendszerváltást követelt. Az ellenzéki tüntetések hatására 1990 februárjában "kompromisszumos" megoldásként - ugyancsak Ion Iliescu elnökletével - létrehoztak egy átmeneti törvényhozó testületet, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácsot (CPUN), amelynek felét azonban a FSN adta, és másik felén osztoztak a történelmi és az újonnan létrejött pártok.

Az 1990. május 20-i választásokat a CPUN márciusban hozott 92-es számú  törvényrendelete alapján szervezték meg, azóta is példátlanul magas, 86 százalékos választói részvétel közepette. Ion Iliescut a voksok 85 százalékával választották államfővé, míg Radu Campeanu, a PNL jelöltje a - főleg magyarlakta térségekből származó - voksok 11 százalékát, Ion Ratiu, a PNTCD jelöltje pedig szavazatok 4 százalékát szerezte meg.

Mivel a választási törvény nem szabott meg parlamenti küszöböt, a szenátusban 9, képviselőházban pedig 17 politikai alakulat jutott képviselethez. A képviselőházba további tíz kisebbségi szervezet jelöltje kedvezményes eljárással jutott be.
A kétharmados győzelmet arató FSN mögött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt a második legjelentősebb politikai erő az első szabadon választott parlamentben. A magyar érdekképviseletre leadott egymillió szavazat (a voksok mintegy 7,3 százaléka) a 119 tagú szenátusban 12 mandátumot, míg a 396 tagú képviselőházban 29 mandátumot eredményezett.

Az 1990-ben megválasztott első posztkommunista parlamentet alkotmányozó nemzetgyűlésként, kétéves mandátummal választották meg. Az általa kidolgozott, a többpártrendszert, kétkamarás parlamentet és félig elnöki, félig parlamentáris köztársaságot jogilag is szentesítő új román alkotmányt a 1991. december 8-n lebonyolított népszavazáson a FSN támogatóinak voksával (77 százalék) fogadták el. A monarchia visszaállítását szorgalmazó történelmi pártok, illetve a Románia nemzetállami meghatározását kifogásoló erdélyi magyarok (20,4 százalék) nem szavazták meg az új román alkotmányt.