Közigazgatási, oktatási és jogi reformokat léptetett életbe (polgári törvénykönyve módosításokkal máig hatályos), rendezte az állam és egyház kapcsolatait, miközben sorra verte meg az ellene összekovácsolt koalíciókat. 1807-ben Nagy-Britannia és Portugália kivételével minden európai ország szövetségese vagy vazallusa volt, testvére ült a nápolyi, a holland, a vesztfáliai, a nápolyi és a spanyol trónon. Napóleon dinasztia alapításáról álmodozott, ezért elvált Joséphine-től és Mária Lujzát, I. Ferenc osztrák császár lányát vette feleségül, s 1811-ben megszületett fia, a Sasfiók.
1812-ben követte el élete legnagyobb hibáját: megtámadta Oroszországot. Bár Borogyinónál óriási vérveszteségek árán győzött és Moszkvát is bevette, a vállalkozás végül kudarccal zárult, a félmilliós Grande Armée alig 15 ezer embere vergődött haza. Napóleon 1813-ban Lipcsénél, a népek csatájában vereséget szenvedett és 1814. április 4-én le kellett mondania. Császári címének meghagyásával Elba szigetére száműzték, ahonnan merész elhatározással 1815. március 1-jén visszatért. Az elfogására küldött seregek mellé álltak, diadalmenetben vonult be Párizsba. Második uralkodása száz napig tartott, utolsó csatájában Waterloonál vereséget szenvedett, négy nappal később, 1815. június 22-én másodszor is lemondott a trónról.
Ezúttal biztos távolba, Szent Ilona szigetére deportálták, itt halt meg 1821. május 5-én. Halálának okán máig vitatkoznak: számos összeesküvés-elmélet van forgalomban, a "legnépszerűbb" szerint megmérgezték, de valószínűleg gyomorrák végzett vele.
Tüneményes pályafutása már kortársait lenyűgözte, halála után a legendák magasságába emelkedett, életéről számos, vagy inkább számtalan könyv és film készült.
Napóleon 240 éve született
Kétszáznegyven éve, 1769. augusztus 15-én született a korzikai Ajaccióban Bonaparte Napóleon francia császár, minden idők egyik legnagyobb katonai lángelméje.
A "kis korzikai" 1793-ban még csak tüzér hadnagy volt, de Toulon visszafoglalásakor olyan rátermettséget mutatott, hogy a jakobinus vezetés tábornokká léptette elő. Robespierre bukása után ezért megbízhatatlannak minősült, csillaga csak 1795-ben ragyogott fel újra, amikor a tömegbe beleágyúzva verte le a monarchista felkelést. A Direktórium vezetője, Barras a belföldi erők főparancsnokának nevezte ki, így Napóleon már feleségül vehette szerelmét, a nála hat évvel idősebb Joséphine de Beuaharnais-t.
A mézeshetek után a demoralizált, rongyos itáliai sereget hetek alatt rendbe szedte és tönkreverte az osztrákokat. A csatatéren bátorságról, a tárgyalóasztalnál diplomáciai és politikai érzékről tett tanúságot. 1798-ban Egyiptomban vezetett győzelmes hadjáratot, de a francia flotta vereséget szenvedett az angoloktól, így Napóleon csapatait magára hagyva, a rá vadászó brit hajókat kijátszva hazavitorlázott.
1799. brumaire 19-én (november 10-én) átvette a hatalmat az országot zűrzavarba taszító Direktóriumtól. 1802-ben örökös konzullá, 1804-ben császárrá választatta magát, a koronát a pápa jelenlétében ő helyezte saját fejére. Vele együtt mindenki lépett egyet előre: családtagjai császári hercegek és királyok, hadvezérei marsallok lettek, hű embereiből új nemességet kreált.
