Nagy pofont kapott Magyarország
Románia győzelemmel zárta az évet, a magyar csapat viszont arc nélküli volt.
Nem kevesebb, mint 18 ország válogatottja azért lépett pályára a hétvégén, hogy kijusson a jövő évi dél-afrikai világbajnokságra. Sem Románia, sem pedig Magyarország nem tartozik azonban ezen csapatok közé, így a két gárda barátságos meccsen már a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőire készült. Egyik csapat sem volt valami meggyőző, ám Románia legalább nyerni tudott Lengyelországban, míg Magyarország simán kikapott a belgáktól.
A lengyel és a román csapat kezdő tizenegyét meglátva a szurkolók levonhatták a következtetést, hogy a hazaiakhoz hasonlóan a vendégek kapuját sem a jelen legjobb portása védi: míg a fehér mezeseknél Borucz továbbra sem kapott amnesztiát, addig a sárga trikósoknál Coman helyett Pantilimon kapott lehetőséget. Apropó, szurkolók: a találkozót egy, az Eb.-re épülő stadionban rendezték, így kis túlzással több volt a daru, mint a néző, a talaj pedig katasztrofális volt.
Razvan Lucescu csapata agresszívebben és lelkesebben kezdett, jól működött a gyors visszatámadás is labdavesztés után, így a vendégek némi fölényt tudtak kialakítani, mivel a középpályán Apostol és Codrea sok labdát szerzett, elől pedig főleg Marica volt „szorgalmas". Ennek ellenére komolyabb helyzetig nem jutott Románia, látszott, hiányzik egy kreatív játékos. Chivu szabadrúgását Kuszczak könnyedén fogta, Tanase lövése pedig nem volt elég pontos. A hazaiak teljesen ötlettelenül játszottak és kevésbé tűntek motiváltnak, nem csoda tehát, hogy mindössze egy említésre méltó helyzetet tudtak kidolgozni, ám azt Jelen nem tudta gólra váltani.
A második félidőben Roman és Codrea helyett bejött Nicolita illetve Ghioane, ettől pedig felfrissült a román középpálya, lendületesebb lett a játék. Az események is felpörögtek, hisz előbb Nicolita dolgoztatta meg a hazai portást, majd Jelen elől kellett menteni, egy óra elteltével pedig megszerezte a vezetést Románia: Marica, Ghioane, Niculae volt a labda útja a lengyel tizenhatos előtt, az Auxerre csatára pedig 17 méterről bevette Kuszczak kapuját. Hat perccel később növelhette volna előnyét a román válogatott, ám Kuszczak előbb Niculae fejesét, majd Bucur duplázását is védte. A másik oldalon Jelen fejelhetett kedvező helyzetből, ám a labda kissé magas volt. Ezután ismét leült a meccs, ami csak az utolsó percekben élénkült meg. Előbb Kuszczak majdnem bevédte Nicolita lövését, majd Lengyelország kétszer is egyenlíthetett volna. A 87. percben Peszko tört egyedül kapura, de gyenge lövése nem okozott gondot Pantilimonnak, majd a 91. minutumban a Lech Poznań játékosa már a kapus mellett is elvitte, de Sapunaru az utolsó pillanatban megállította.
Románia végül megnyerte a találkozót, amelyen ugyanazt a játékot mutatta, mint Lucescu keze eddig is: taktikai fegyelem, lelkesedés, önbizalom. Hogy ez mire elég, két év múlva kiderül.
Gentben egy csapat volt a pályán
Gentben is két olyan válogatott, a belga és a magyar találkozott, amely nem jutott ki a világbajnokságra. Akárcsak Varsóban, ezúttal is szinte esemény nélkül telt el az első 45 perc. A hazaiak szinte végig fölényben játszottak, a magyarok csak a játékrész derekán egyenlítették ki kicsit az erőviszonyokat. Fölényük ellenére 35 percet kellett várniuk a belgáknak az első helyzetükre, ekkor de Sutter próbálkozott, Király Gábor szépen védett. Három perccel később azonban a válogatottba hosszú idő után visszatérő portás sem tehetett semmit: Bodnár hibázott óriásit, Hazard lecsapott a labdára, Fellainihoz passzolt, aki szép mozdulattal lőtte ki a hosszú felső sarkot.
Arc nélküli volt a magyar csapat fotó: mlsz.hu
A szünetben négyet is cserélt Erwin Koeman, ám rögtön a meccs legnagyobb helyzetét hagyta ki Fellaini. Ezután úgy tűnt, Magyarországnak van keresnivalója, hisz Dzsudzsák szöglete után Vermaelen a gólvonalról rúgta ki a labdát. 55 percet kellett várni az első magyar helyzetig...Néhány másodperccel később pedig Priskin nem ért el egy a labdát. Nem úgy Vermaelen a másik kapu előtt, amikor egy szabadrúgást az egyik magyar védő csak megcsúsztatni tudott, pontosan az Arsenal védője elé, aki közelről a hálóba talált. Öt perccel később Piccirillo játékvezető vált főszereplővé, amikor Juhász „ölelése" után teljesen nevetséges büntetőt ítélt a hazaiak számára, ez azonban nem zavarta Mirallast az értékesítésben. Ezt követően a belgák visszavettek, míg Magyarország kétszer is közel állt a szépítéshez, ám Gillet mindkétszer menteni tudott: előbb Tőzsér szabadrúgásánál kisebbet, majd Dzsudzsák közeli lövésénél hatalmast védett a hazaiak hálóőre.
Magyarország összességében lehangoló mérkőzéssel zárta az évet, amelyen majd egy órát kellett várni az első helyzetére. A csapat vezér nélküli, Buzsáky nem tudta összefogni a csapatot, sem támogatni a támadásokat, Dzsudzsák csak árnyéka annak, amit a PSV-ben produkál, míg egy-két játékostól túlzás többet várni.
Nehéz út vezet Lengyelország és Ukrajna felé....
Kissé érthetetlen, hogy míg Európa elitje két barátságos meccset is játszik (lásd az olaszokat, a hollandokat, vagy akár a lengyeleket és a belgákat), addig a magyar és a román szövetség eggyel is megelégszik. Ja, ahol megy a szekér...
