Műholddal figyelik

Zavartalanul halad alaszkai úti célja felé egy kihalófélben lévő, nyugat-csendes-óceáni szürke bálna, amelynek vándorlását műholdas nyomkövető készülékkel tanulmányozzák a szakemberek.

Amerikai és orosz kutatóknak a héten sikerült bemérniük a 13 éves nyugat-csendes-óceáni szürke bálna (Eschrichtius robustus) helyzetét. A nagytestű hím a Bering-tengeren elterülő alaszkai Pribilof-szigetekhez tartozó Szent Pál-szigettől 130 kilométerre északra haladt csütörtökön. A Flex nevű példányra még szeptemberben szereltek fel műholdas nyomkövető készüléket, amely azonban a rossz időjárási viszonyok miatt eddig nem tudott megfelelő információkat küldeni az állat pontos hollétéről.
Az oroszországi Szahalin-szigeteken folytatott terepmunkájuk során a kutatók eredetileg tizenkét szürkebálnát akartak megjelölni, ám a tájfunok és szélviharok miatt végül csak ezt az egyetlen példányt sikerült felszerelniük.     A nyugat-csendes-óceáni szürke bálna a második legveszélyeztetettebb óriás bálnafaj a csendes-óceáni simabálna (Eubalaena japonica) után. Mára összesen 130 egyed maradt belőle a világon. A nyarakat az Ohotszki-tenger déli részén, Szahalin sziget közelében töltik, ám téli szokásaikról csak nagyon keveset lehet tudni.

Kelet-csendes-óceáni fajtársaikból nagyjából 18 ezer példány él. Ezek a párzási időszakot a melegebb vizekben, legtöbbször a mexikói Baja California szövetségi államok partjai mentén töltik, nyáron pedig az északi táplálékszerző területeik felé veszik az irányt, a Beaufort-, Csukcs- és Bering-tenger térségébe.
A most bemért szürkebálna egyik különlegessége, hogy sokkal gyorsabban halad, mint a jelenleg dél felé vándorló kelet-csendes-óceáni simabálna populáció, amely nagyjából négy kilométert tesz meg óránként.
"Körülbelül 7,2 kilométeres óránkénti sebességgel halad és időben is többet úszik a megszokottnál. Valószínűleg jó oka van a sietségre" - mondta Bruce Mate, az Oregon Állami Egyetem tengeri emlős intézetének vezetője, aki szerint ha a bálna továbbra is ilyen tempóval halad, akkor jelenleg az Alaszka közelében fekvő Aleutian-szigetek környékén járhat. A kutatók már borjúkora óta, 1997-től követik nyomon Flex sorsát. Azt nem tudják, hogy egyedül úszik-e, de a fajra nem jellemző a csoportos vándorlás.