Mit rontanak el a szinglik?

Aki szeretné tudni, mitől működnek a kapcsolatok, nem fél megkérdezni!Az utóbbi időkben a "szingliség" egy új társadalmi csoporttá, életformává vált. Az ingatlanpiacom megjelent a "szinglilakás" kategória, gyors-randi és rengeteg társkereső weboldal született, a könyvespolcokon dögivel állnak az ezzel a témával foglalkozó könyvek, az újságosstandokon az újságok.
Egyes pletykák, városi legendák szerint New York lakosságának 60%-a "szingli". A forrást nem ellenőriztem ugyan, de reálisnak tartom ezt az értéket.
Mehetünk szállodákba is wellness hétvégére pár nélkül, sőt: a magányos utazásokra külön utazási iroda is létezik.

  Bridget Jones, Szex és New York
  Valahol Bridget Jones-sal kezdődött. Helen Fielding nagy sikerű napló sorozatában vállalta fel először ennek az életstílusnak a bemutatását. Annyira hitelesen, hogy azóta elindult a lavina: sokan ismerték fel magukat Bridgetben és Markban: ezzel együtt a problémáikban. Mert szinglinek lenni nem könnyű. A szinglik a barátaikkal együtt csupán urbánus családokban töltik el ( pótolják azt az időt, amit az igazi, de még nem létező családjukkal szeretnének). Ebből következően a munkahelyeken is előnyt élvez szinglinek lenni, hiszen ő terhelhető, túlórákat vállalhat, hiszen otthon nem várja síró gyerek. Talán gazdasági értelemben véve könnyebb egyedül élni, és csak saját magunkért felelősséget vállalni, de ennek kemény ára van: összeszorul a szívünk, ha kisgyereket vagy boldog párt látunk, egyedül vagy a szülőkkel tölteni a karácsonyt, vagy a Valentin napot harminc táján sem egyszerű feladat, no és a menetrendszerű éves nyári stressz: hova és kivel menjek nyaralni? Mert egyedül azért mégiscsak sótlan az élet…
  Tanácsadási pályafutásom során soha nem találkoztam boldog szinglivel, bár kétségtelen, hogy biztosan vannak ilyenek is. A legtöbben küzdenek ezzel az állapottal, és mindent megtennének azért, hogy megállapodhassanak végre valakinek az oldalán. Keresik az okokat, a megoldásokat, miért nem sikerült ez eddig és mit tehetnének ellene.
A Szex és New Yorkban jól nyomonkövethetjük ezt a folyamatot: Carrie Bradshaw - a Szex és New York című sorozatban a Sarah-Jessica Parker által megformált karakter - szintén az írásain keresztül - nem véletlenül! - avat be minket a gondolataiba, a párkeresés végtelennek tűnő erdejébe. A megoldást keresi az állapot megszüntetésére ő is a barátnőivel együtt. De ugyanígy említhetném Ally McBealt, vagy Dórát a magyar -zseniális! - Csak szex és más semmiből.

   Vajon mit rontanak el a szinglik?
  …és a kérdést kiegészítve: vajon csak rajtuk múlik? Szerintem csak részben.
Azt gondolom, a világ gyorsabban változik, mint ahogy azt érzelmileg követni tudnánk. Hirtelen minden információ elérhetővé vált, emiatt az új ingerekre nagyon nyitottak, befogadók lettünk, ami aztán hosszú távon túlcsordulást eredményezett. A nagy érdeklődés közepette elfelejtettünk kommunikálni, a másikra ráérezni, és úgy igazán odafigyelni. Amellett, hogy belülről nem jön a dolog, mintát sem nagyon tudunk ellesni a szüleinktől, tapasztaltabbaktól, ugyanis ők is rohannak, és nekik sincs idejük ránk figyelni, tanítani.
Az ismerkedési lehetőségek is átalakultak: a régi idők báljai, fonójai helyett az internet és a zenés szórakozóhelyek léptek be lehetőségként. Viszont ezek közül egyik sem támogatja a kommunikációt, azt az igazit, amiben jelen van a testbeszéd, a gesztusok, a hangszínek, az idő, ami a kölcsönös ismerkedéshez, egymáshoz közel kerüléshez elengedhetetlen.

  És akkor jön a Mars és a Vénusz…
  John Gray elmélete szerint a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek, ezért nehezen értik egymást. Két bolygó, amely különböző szabályokkal és viselkedési módokkal rendelkezik, viszonylag messze vannak egymástól és küldözgetik a marslakókat és vénuszlakókat ide a Földre, hogy kezdjenek egymással valamit. Tolmács nélkül. Ettől a helyzettől pedig a küldöncök félnek. Kezelési útmutatót  talán még mellékelnek nekik (lásd a hasonló című könyvsorozatot, vagy a "Mi kell a nőnek" és a "Randiguru" című filmeket), de a gyakorlat útja meglehetősen rögös. A rögös úttal pedig párhuzamosan jönnek a kudarcok is. Marslakóink és Vénuszlakóink elkezdik keresni az okokat: vajon velem van a baj? Elmennek edzőterembe, vagy dühödten új ruhák-cipők vásárlásába fognak, hogy a médiából jövő külsődleges ideáloknak jobban megfeleljenek, valamint a város összes fellelhető szórakozóhelyét kipróbálják, általában csekély eredménnyel. Aztán ha ez sem segít, akkor csökken a lelkesedés, és jönnek a hosszú, magányos esték a tévé előtt, vagy a munka túlhajszolása, az "ez most már mindig így marad?" érzés. Ha ez az állapot pedig hónapokig, évekig is eltart, akkor megszületett a szingli.
Mi hát a megoldás?
Ezt a "szingli" szót szörnyűnek találom, ezért is tettem eddig idézőjelbe. Számomra borzasztóan pejoratív, lekicsinylő. Az angol single kifejezésből származik, ami egyedülállót jelent szó szerinti fordításban. Nekem még ezzel az "egyedülálló"-val is bajom van, valami gyászos hangulatot áraszt, egyedülálló szerintem inkább egy magányos fa a pusztában… Tartozik ehhez a szóhoz a fenti magányos tévénézésből fakadó bélyeg is, ami mintha rá lenne írva a homlokunkra…
Első lépésként hagyjuk el ezt a feladást! Hívjuk a "szinglit" ezentúl párkeresőnek! Fogadjuk el, hogy ez nem egy végleges dolog, hanem egy állapot, amin lehet változtatni! Sőt, jó hírem van: nem is olyan nehéz…
  Hol kezdjük?
Három titka van a párkereső státuszból a kapcsolatban állapotba kerülni.
  1. Tanuljunk meg kapcsolatot teremteni!
  Életünk során legalább tízezer emberrel találkozunk! Ezeknek mondjuk 20%  megfelel az ideálunknak, azaz ez kétezer ember. Ennek a kétezer embernek legyen a háromnegyede foglalt, így marad ötszáz. Ebből legyen kétszáz, akivel bizonyos időközönként találkozunk (buszon, metrón, az utcán, a munkahelyen, az iskolában.)Képzeljük el, hány olyan embert engedünk el magunk mellett, akivel boldog kapcsolatra léphetnénk, csupán azért, mert éppen rosszkedvűen meredünk magunk elé, és nem vesszük őt észre! Bármikor felbukkanhat az igazi!
  2. Ismerjük meg magunkat! Milyen üzeneteket küldözgetünk? Vajon ez az az üzenet, amit szeretnénk küldeni, vagy félreérthetőek vagyunk?
  Milyen partnert keresel? Jó, tudom, a legtöbbször Ő legyen jóképű, sikeres, intelligens és érzékeny. Erről két okos idézet jut eszembe: "az emberek legtöbbször azért nem találják az igazit, azaz a herceget a fehér lovon, mert a lovat keresik".
A másik kedvencem a Bridget Jonesból (nem véletlen, hogy az anyukája mondja): "Ti bebeszéltétek magatoknak azt a badarságot, hogy a ti házatokban Indiana Jonesnak kell betöltenie a mosogatógépet!"  Azaz: az ideálokat át kell gondolni és én azt tanácsolom: jobb egy hús-vér ember mellett biztonságban érezni magunkat, mint egy görög isten mellett folyton féltékenynek lenni… (Bár a görög istenekkel sincs semmi baj, csak tudjuk, hova tesszük őket az életünkben!)
Az üzenetekről: lásd, mint fent: "rosszkedvű vagyok, hagyj most békén"…
A párkereső üzenet ezzel ellentétben a - szabad a pálya, jöhetsz, örülni fogok Neked!. Hányszor postáztad ezt az utóbbi időben? Persze nőként elsősorban metakommunikációban, a szóbeli kezdeményezést nem javasolom. Apropó metakommunikáció: nagyanyáink korában még bevett szabad a pálya jel volt a zsebkendő leejtése. Ez már nem aktuális manapság, persze, de milyen eszközük van ehelyett? Ugye Te is láttál már Nálad kevésbé előnyös külsejű, kevésbé okos nőt, aki boldogan tolta a babakocsit a párja oldalán? Vajon ő hogyan csinálja?
  3. Gyakorolni, gyakorolni!!  Hozzuk ki magunkból a legtöbbet, éljük meg a nőiességünket büszkén!
  Emlékezz rá: legalább kétszáz potenciális jelölt van a környezetedben! Ott lesz köztük az igazi is, de nem baj, ha előtte a fenti kapcsolatteremtési készségeket gyakorolod, hogy mire a Nagy Ő a színre lép, tudj élni az alkalommal. Öltözködj mindig csinosan, sminkelj, emeld ki azokat a tulajdonságaidat, amik előnyösek! Mosolyogj!
A Bridget Jones sorozatban, a Szex és New York Sarah-jában és Ally McBealben az a közös, hogy a gondolataikba engednek be bennünket. Azaz segítenek, hogy megértsük őket. Azaz kommunikálni tanítanak egy bizonyos szinten. Dóra a Csak szex és más semmi-ben a kapcsolatteremtésre tanít, valamint arra, hogy néha a fától nem látjuk az erdőt… harmonet