Grindeanut csak kevesen ismerték fél évvel ezelőtt, az ő nevét Liviu Dragnea pártelnök második próbálkozásra húzta elő a kalapból, amikor a PSD történelmi léptékű választási győzelme után azzal szembesült, hogy priusza (egy választási csalással kapcsolatos korrupciós perben kiszabott felfüggesztett börtönbüntetése) miatt nem kérheti magának a miniszterelnöki posztot. A pártját szorosan kézben tartó Dragnea egy pillanatig sem titkolta, hogy szó szerint "végrehajtói" szerepet szán a miniszterelnöknek, mondván, hogy a párt és annak választási programja kapott választói felhatalmazást, tehát neki mint pártelnöknek kell vállalnia a felelősséget annak megvalósításáért.
A Grindeanu-kabinetet ilyenként mindenki bábkormánynak tekintette, amelyet a PSD-székházból irányítanak. A Temes megyei önkormányzat éléről Bukarestbe került Grindeanut úgy vezették a szociálliberális koalíció pártelnökei a kormány első ülésére, mint ahogy egy elsőst visznek szülei az első tanévnyitóra. Most, hogy kegyvesztett lett, Grindeanu azt is elárulta: semmilyen beleszólása nem volt az általa vezetett kormány névsorába: azt is készen kapta Dragneától és a kisebbik, liberális kormánypártot vezető Calin Popoescu Tariceanu szenátusi elnöktől.
Grindeanu a beiktatása óta eltelt szűk fél évben nem sok jelét adta annak, hogy bármiben is megkérdőjelezné pártelnöke hatalmát. Csak az utóbbi hetekben kezdett elégedetlen morgolódás hallatszani Dragnea bizalmasainak környezetéből, hogy a kormányfő állítólag olykor önálló döntésekre ragadtatja magát, és nem konzultál eleget a pártelnökkel. Az sem eshetett jól Dragneának, hogy az ismeretlenségből kiemelt kormányfő sokkal népszerűbb lett nála, és bizalmi indexe immár duplája az övének.
A romániai elemzők a sértett önérzetnél azonban komolyabb okokat sejtenek a kormányfő beáldozása mögött, de ezek többsége is Dragnea személyes érdekeivel kapcsolatosak.
A tekintélyelvű pártelnök egyrészt nem engedhette, hogy Grindeanu túlságosan megerősödjék, hogy a párt klientúrája ne nála, hanem Grindeanunál kilincseljen a kormánytámogatásokért, mert az már a párton belüli hatalmát és pártelnöki tisztségét veszélyeztette volna.
Másrészt a jobboldali sajtó azt feltételezi, hogy Dragnea - sok más kormánypárti vagy ellenzéki politikustársához hasonlóan - szeretné megúszni valahogy az ellene indult újabb bűnvádi eljárást, amihez a büntetőjog szigorának enyhítésére, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) túlhatalmának visszanyesésére lenne szükség. Ez utóbbi meglehetően népszerűtlen feladat Romániában, ahol a politikustársadalom egészét korruptnak tekinti a közvélemény nagy része, amely nem sokat törődik azokkal az esetekkel, amelyekben az érintettek ügyészségi visszaélésre panaszkodnak.
A kiszivárgott információk szerint mindenesetre Grindeanu szállt szembe Dragnea akaratával, amikor februárban önhatalmúlag visszavonta a büntetőjog korrupcióellenes szigorát enyhítő sürgősségi kormányrendeletet, tekintettel arra, hogy már százezrek tüntettek ellene a kormány székháza előtt. Állítólag az sem nyerte el Dragnea tetszését, hogy az akkor feláldozott igazságügyi miniszter utódja cseppet sem siet a büntetőjog módosítását célzó törvénycsomag előterjesztésével, és Grindeanu sem sürgeti őt.
Dragneának nemcsak személyes, hanem politikai okai is lehettek Grindeanu feláldozására, mivel a - nagyszabású béremeléseket és adócsökkentéseket egyszerre bevezető - kormányprogram végrehajtása valóban késik, egyes elemzők szerint azért, mert azt nem is lehet a költségvetési egyensúly feláldozása és az ország eladósodása nélkül megvalósítani. A pártelnöknek tehát előbb-utóbb mindenképpen szüksége lett volna egy bűnbakra, hogy megmagyarázza, miért késnek a választási kampányban beígért béremelések és más vállalások.
Grindeanu azonban a jelek szerint nem hajlandó magára vállalni ezt a szerepet. A PSD szerda esti üléséről kiszivárgott egy olyan médiaértesülés, miszerint Olguta Vasilescu munkaügyi miniszter a zárt ajtók mögött azt mondta: mindenki tudta, hogy "ez egy átmeneti kormány". A kormányfő később újságírói kérdésre válaszolva megerősítette, hogy ez elhangzott az ülésen, de bevallotta: ő nem tudott róla.
A miniszterelnök igazságtalannak, az eltávolítására kitalált ürügynek nevezte azt a mérleget, amely négyszáz betervezett intézkedés kétharmadának késését olvasta a fejére: szerinte az első féléves célkitűzéseket kormánya 90 százalékban teljesítette.
A kormányfőt hiába hagyták miniszterek nélkül, a - párttagságuk elvesztésével fenyegetett - tárcavezetők lemondása csak akkor válik hatályossá, ha azt az államfő is tudomásul veszi, és felmenti őket. Grindeanunak ráadásul 15 napja van arra, hogy a lemondó nyilatkozatokat továbbítsa az elnöki hivatalba. Ha addig talál olyanokat, akik hajlandók beülni a miniszterek megüresedett székébe, még elég sokáig elkormányozhatja Romániát politikai támogatás nélkül is, főleg, hogy a parlament, amely leválthatná, júliustól vakációra készül.
Így a PSD-ALDE kormánykoalíció abba a - politikai premiernek számító - helyzetbe jutott, hogy fél évvel látványos választási győzelme után saját kormánya ellen kénytelen bizalmatlansági indítványt a parlament elé terjeszteni, hogy megszabaduljon túlzott önállósága miatt kegyvesztetté vált miniszterelnökétől.