Fleisz Kinga pszichológussal az érzelmi intelligenciáról beszélgettünk.
Sokan feltehetik maguknak a kérdést, hogy Min múlik a boldogság? Még mielőtt filozófiai szempontok szerint válaszolnánk a kérdésre, megpróbálunk egyszerűen válaszolni rá: a boldogság nagy része az EQ-n, vagyis az érzelmi intelligencián múlik.
Az embereknek akkor magas az érzelmi intelligenciájuk, ha ki tudják fejezni az érzelmeiket, és nagyon sok kutatás bizonyította azt, hogy a boldogság az érzelmi intelligenciánkon múlik.
Természetes dolog, hogy akkor érezzük jól magunkat, ha vannak közeli barátaink, akiknek el tudjuk mondani az érzelmeinket. Az emberek nagy része nehezen tudja elmondani valakinek, hogy mi bántja. Az érzelmi intelligencia nagy empátiás képességet jelent, és a befogadás is egyfajta empátia. Az emberek értékelik, hogy figyelnek rájuk, és viszonozzák, például: ha észreveszem, hogy valami bánt téged, az azt jelenti, hogy figyelek rád, és, ha én figyelek rád, akkor viszonzásképp te is figyelsz rám, és észreveszed, ha engem bánt valami. Mindenki környezetében vannak olyan emberek, akikkel nagyon jól tudunk kommunikálni ilyen értelemben, és ehhez még szavakra sincs szükség. Sokat nyom a latban a munkahelyi hangulat is, ahol ugyanígy kialakíthatunk egy ilyen “ kommunikációs hálózatot”. Ertékes az a munkahely, ahol a főnök nem szigorú parancsolóként van jelen, hanem egyfajta barátként. Ha a munkahelyünkön rosszul működik az ilyen kommunkáció, akkor kialakul az “ engem nem érdekel a te bajod, így téged sem érdekel az enyém” hangulat, felgyűl a sok feszültség, természetesen a főnökkel nem kiabálhatunk, mert ő a főnök, ezért sok esetben otthon, a családtagjainkon vezetjük le a feszültséget.
Három típusú kommunikációt különböztetünk meg: szubmisszív, asszertív és agresszív, amelyek keveredve jelennek meg az egyénekben. A szubmisszív sok betegségnek lehet a forrása, mert az ilyen ember elfojtja az érzelmeit, az agresszív pedig csak a saját igazát hallja. Az asszertív kommunikáció esetén úgy mondjuk el az érzelmeinket valakinek, hogy azzal nem bántjuk meg. Aki képes erre, az nem bosszantja fel a másik félt, mégis kijön belőle ami a lelkét nyomta.
Minden esetben meg kell beszélni valakivel ha bánt vagy zavar valami. Akik elégedettek az életükkel, azok a magánéletben is jól érzik magukat, mert ha meghalljuk, hogy mi fáj/ örömet okoz a másiknak, akkor tudunk neki segíteni benne, és ettől mi is jókedvűek leszünk.
Bővebben a témáról: pozitivpszichologia.lap.hu
