A növényi tápelemek közül – sokoldalú szerepe miatt – bátran mondhatjuk a kalciumra, hogy az egyik legfontosabb tápelem.Nem csak azért, mert a növények nagy tömegben építik be szervezetükbe, hanem azért is, mert jelenlétével befolyásolja a talaj kémiai hatását és szerkezetét, ezáltal elősegíti a gyökerek jobb fejlődését, más tápelemek felvételét. A meszezést az elmúlt években alig, korábban pedig csak a szántóföldi növényeket termesztő nagyüzemek alkalmazták, kisüzemekben – így a zöldségtermesztésben is – a talajok mésztartalma folyamatosan csökkent, aminek főbb okai a következők:- a helytelen, szakszerűtlen öntözés,
- a hirtelen lezúduló nyári esők és a gyors hóolvadás hatására a kalcium kimosódik a gyökérzónából, amit tovább fokoznak az egyre gyakoribb savas esők,
- a rosszul megválasztott, mézben szegény savanyító hatású műtrágyák (karbomid, 34%-os ammónium-nitrát, ammónium-szulfát, tápoldat-műtrágyák),
- az egyre nagyobb terméseredmények, amelyekkel évente akár 300-400 kg/ha CaO-t is kivonunk a talajból, különösen, ha arra gondolunk, hogy néhány esetben még a melléktermékeket (szár, levél, gyökér) is eltávolítjuk a táblákról,
- laza, humuszban szegény homoktalajokon, ahol nagyon sok zöldségtermelő gazdálkodik, fokozott a mészkioldódás.
Tudni kell, hogy a mész három formában fordul elő a talajban. Az ásványokban beépült kalcium – ebből van a legtöbb – nem befolyásolja a növény kalcium táplálkozását, és a szerkezetére sincs hatással. Az úgynevezett ionos mésznek, amely könnyen felvehető formában, talajoldatban fordul elő, első sorban, mint tápanyagnak van jelentősége, a gyökerek ezt viszik fel és építik be szöveteikbe. A talajban előforduló harmadik mészforma a talajszemcsék (kolloidok) felületeihez tapadó kalciu, a talaj kémiai hatását szabályozza az által, hogy kiszorítja a hidrogént, ami savassá teszi a talajt. Ezzel a talaj kémhatását közel semleges értékben tartja, ami a zöldségfélék esetében optimális kicsi pH-érték mellett tudják a tápanyagokat legkönnyebben felvenni.
A talaj kémhatásának jelentősége a tápanyagok felvételében: A talaj kémiai hatását az úgynevezett pH-értékkel jellemezzük, amelyet nálunk kétféle képen mérnek. A mérésektől függően, a kapott eredmények különbözőek, ezért a termelőnek pontosan tudnia kell, hogyan történik a vizsgálat. Ha vízben oldják a talajt, akkor 0,5 – 0,6 pH-val nagyobb értéket kapunk, mintha KCl-ban végeznék a pH-értéket. Korábban a KCl-ban történő mérés volt az általános, az utóbbi időben egyre inkább a vizes módszer kezd elterjedni.
A zöldségnövények a talaj kémiai hatásának tekintetében nem mutatnak nagy különbséget, szinte valamennyi zöldségfaj a semleges, enyhén savanyú talajon érzi legjobban magát, 5,9 és 6,8-as pH érték között.
A mikroelemek általában a lugosabb talajon, a molibdén és a makroelemek a savanyú talajokon vehetők fel nehezebben. Ezért hiánytünetek megjelenésével a nitrogén, a foszfor és a kalcium, továbbá a kalcium, magnézium és molibdén esetében savanyú talajon kell első sorban számolni, míg a bór, cink, a mangán és a vas meszesebb, lúgosabb talajon mutat gyakrabban hiánytünetet.
Folytatás jövő héten.
