Mi történik szentségimádáskor?

A szatmárnémeti Kis Szent Teréz templomban minden hónap első vasárnapján szentségimádást tartanak - így volt ez szeptember 6-án is. De mi történik valójában ilyenkor?

Egy órás szentségimádást tartottak szeptember 6-án, vasárnap a Kis Szent Teréz templomban - az este hét órás szentmisét megelőzően, Ft. Dánku Balázs plébános vezetésével. A hívek az Oltáriszentség előtt térdeltek, nézték az Istent, imádkoztak, kértek, hálát adtak, kapcsolatba léptek vele, mélyültek bele a Mindenhatóba s engedték be őt.

Ha egy tudatlan, laikus belép ilyenkor, sokszor nem érti, mi történik. Hiszen ő azt látja, hogy egy fényes szentségtartóban el van helyezve egy fehér ostya, ami valamiért érdekli a padokban helyet foglalt embereket. Sőt, hatással van rájuk, hiszen letérdelnek, nézik, s valahogyan megváltoznak: érzelmek jelennek meg az arcukon, megnyugszanak...

Az ostya valójában Krisztus valóságos teste, amit a pap, az Istentől ráruházott hatalommal átváltoztatott ezzé, s így már Oltáriszentségnek (Eucharisztiának) nevezzük. Jézus, szenvedése és kereszthalála előtt, az utolsó vacsorán törte meg a kenyeret és adta a tanítványainak a borral, mondván, hogy az az ő teste és vére, valamint, hogy cselekedjenek hozzá hasonlóan: "A kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: 'Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.' Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: 'Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak...'" (Lk 22,19-20)

Az egyenes állítás: a kenyér az én testem, a bor az én vérem kizárja a jelképes értelmezést. Jézus szava csak akkor igaz, ha a kenyérben és a borban olyan természetfölötti változás megy végbe, hogy az valóban az ő áldozati testének és vérének mondható. Ebből következik Jézus valóságos jelenléte a kenyér és a bor színe alatt (Magyar Katolikus Lexikon).

Az az ostya és a bor átváltoztatása tehát az utolsó vacsora krisztusi hagyatéka. Az Eucharisztia elnevezés a benne levő kharisz, "kegyelem, kegyelmi adomány" fogalom miatt lett általánosabb, hiszen az Egyház úgy élte meg az utolsó vacsora titkát, mint Jézus szeretetének ajándékát. Teljes értelemben az Eucharisztia Jézus áldozati teste és vére, a kenyér és a bor színe alatt, ahogy ő ebben a szentségi jelképben az utolsó vacsorán keresztáldozatát elővételezte és mint örök emlékezetét az Egyházra hagyta. Ezt az emlékezetet az Egyház a legelső idők óta ünnepelte. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztust imádás illeti meg, ez a szentségimádás; az Oltáriszentség vétele, vagyis a szentáldozás pedig a legbensőségesebben egyesít Istennel.

Ezért olyan fontos a katolikusok számára a szentségimádás, amikor nem egy üres, fehér ostyát néznek, - azt imádják, hanem Krisztus valóságos testét. S bár a keresztény ember tudja, hogy Isten mindenhol jelen van, mégis vágyik rá, hogy ténylegesen lássa, a jelenlétében legyen, hozzá szóljon - ennek lehetősége is a szentségimádás. A Kis Szent Teréz templomból, vasárnap ilyen istenélménnyel tértek haza a hívek. De az egyházmegye minden templomában tartanak időnként egész napos, vagy egyórás szentségimádásokat. Az egész napos szentségimádások leosztása a naptári év elejére megtörténik. A hátralevő időben, így szeptember 13-án Kaplonyban és Lajosvölgyihután, 20-án Erdődön, 27-én Felsőbányán, október 11-én Felsővisón, 13-án a nagykárolyi Fatimai Szűz Mária plébánián, 18-án a nagybányai Krisztus Király plébánián, 25-én Sárközújlakon és Nagymajtényban; november 8-án Mikolában és Mezőteremen, 15-én Halmiban, 22-én Láposbányán, december 13-án a szatmárnémeti Szent Család templomban, 20-án Mezőfényen, 27-én pedig Szinérváralján lesz egész napos szentségimádás.

De majdnem minden templomban rendeznek egyórás szentségimádásokat is, amelynek ideje helyenként változik - többnyire minden hónap első vasárnapján, mint például a Székesegyházban és a Kis Szent Teréz templomban, de a Zárda templomban például minden hónap negyedik vasárnapján.

Így próbálnak a híveknek lehetőséget adni az Istennel való mélyebb és személyesebb találkozásokra, amit a keresztény ember, megtapasztalva, újra és újra vágyik. Nem véletlen, hogy a fiatalok, felnőttek és idősek egyaránt gyakran megvallják, mennyire fontos élmény számukra a szentségimádás, amin, bár egy kívülálló számára úgy tűnhet, "nem történik semmi", valójában azonban sok minden...