Mi lesz a szatmári tejtermelőkkel a kvótarendszer után?

Április elsejétől új korszak kezdődik az Európa Unió tejtermelésében: megszűnik a kvótarendszer. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok és a piaci szereplők lényegében annyi tejet termelnek, amennyire képesek. Ennek következtében a jobban szubvencionált országok termelői szó szerint eláraszthatják tejjel a gyengébb állami támogatással kínlódó országokat. Hogy hol a probléma? Kitaláltad: Románia a legkisebb szubvenciókat biztosító államok közé tartozik...

A szatmári tejtermelőket - kizárólag az utóbbi néhány évet figyelembe véve - akkor érte az első nagy csapás, amikor tavaly a Friesland bezárta utolsó, nagykárolyi gyárát. A tej begyűjtését ugyan nem szüntette be teljesen, ám 45 gyűjtési pontból mára már csak kilenc maradt meg, mondja Dorin Maurer, az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság (DSVSA) munkatársa. Ezzel a megyében feldolgozott tejmennyiség közel a felére csökkent, így 2015 februárjában alig érte el a 2,196 millió litert.

A Friesland kilépését követően Szatmár megyében az Unicarm maradt a tejpiac legnagyobb szereplője. A vetési székhelyű cég viszont ahol csak teheti, egy hónapos szerződést kötött. Április elsejéig. A Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) munkatársától származó információnk szerint a szatmári farmerek között az a hír járja, hogy az Unicarm inkább megvásárolja a tejet Lengyelországból 70 baniért literenként, mintsem 80-140 banit fizessen a szatmári termelőknek - amit még be is kell gyűjtenie.

Hogy ez miként lehetséges? A megoldás kulcsa az állami szubvenció. Amíg ugyanis Romániában legutóbb 92 lejt fizettek egy tonna tejért, azaz 2,2 eurócentet 2013-ban (azt egyelőre nem tudni, a kormány mennyit fizet visszamenőleg a 2014-es tejért) minden egyes liter tejért, addig ez az összeg például Szlovákiában 8 cent, Németországban pedig 22 cent. Magyarországon az idei különleges tejtámogatás összege mellé a kormány 353 eurót fizet minden egyes tejhasznú tehén után, az ágazat megsegítésére pedig idén 14 milliárd forinttal többet fordít, mint tette azt tavaly. Nem csoda, hogy a tejhasznú tehenek száma ötezerrel nőtt országosan 2014-ben.

Ezzel szemben Romániában a szarvasmarha-tenyésztők az egyéb állattartókkal szemben is hátrányban vannak, panaszkodik egy batizi farmer. Mert amíg a szárnyas vagy sertéstartók egyfajta állatjóléti támogatást is kapnak az egyéb szubvenciók mellett, addig a tehéntartókat csak a tej mennyisége és az állat száma alapján támogatják - ám a magas tartási standardokat természetesen megkövetelik.

Romániában a tejipar már-már történelmi mélypont felé közelít: 2014-ben a tejgyárak 30%-át zárták be! Ehhez hozzájárul, hogy felmérések szerint Romániában az egy főre eső tejfogyasztás évi 32 liter, miközben az uniós átlag 90 liter, a listavezető Írországban pedig 145 liter.

Nem a kvótarendszer megszüntetése azonban az egyetlen veszély, ami a hazai termelőket veszélyezteti, hanem az áfacsökkentés is, hívja fel a figyelmet a batizi farmer. „Hiába érvel azzal a kormány, hogy az áfa csökkentése növelni fogja a vásárlóerőt, ha a felvásárló azt mondja a termelőnek: nem veszi át a tejet ezen az áron, ha ő 9%-os áfával teheti ki azt a polcra. Mi, termelők viszont nem adhatjuk kisebb áfával, hisz mindent, ami a tej megtermeléséhez szükséges, mi magunk is 24%-os áfával vásároltunk", magyarázza a napi háromezer liter tejet termelő szakember. Aki mellesleg „műbalhénak" nevezi a kvótacsökkenés körüli falhajtást és sokkal inkább tart a lebegtetett áfacsökkentéstől.

Azt azonban elismeri, hogy a piaci szereplők jelenleg kivárásra játszanak. „Mindenki rövid lejáratú szerződést köt. Várja, mit hoz a kvótarendszer megszűnése. Hogy mit hoz a jövő? Csak azokkal kötnek hosszabb szerződést, akiket potenciálisan elég erősnek tartanak arra, hogy túléljék a jelenlegi helyzetet".

„Alaposan át kellene szervezni az állami támogatás rendszerét. Egy olyan rendszerre lenne szükség, amely végre figyelembe veszi a termelők igényeit is. Az utóbbi évek tendenciája viszont inkább a másik irányba mutatott: volt, amikor két lejt is kaptunk egy liter tejért - csakhogy a boltokban azóta sem lett olcsóbb a tej", mondja.

A másik nagy probléma a feldolgozók kevés száma, a reális konkurencia hiánya. Na meg az olcsó külföldi végtermékek megjelenése. „Eladtuk a gyárainkat, így nem mi diktálunk, nem a mi érdekeink a fontosak - és nem csak a tejiparban".