Mennyi olajat tudhat magáénak az Iszlám Állam

Az Iszlám Állam (IÁ) nevű szélsőséges szunnita szervezet egyik legfőbb jövedelemforrása a korábban Irakban és Szíriában elfoglalt olajlétesítmények működtetéséből származik. Ez akár 1-3 millió dolláros napi bevételt is jelenthet a terrorcsoportnak.

Az iraki és szíriai olajmezők és -finomítók mind a dzsihadisták, mind az ellenük harcolók számára kulcsfontossággal bírnak. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja (OSDH) pénteken arról számolt be, hogy az Egyesült Államok és arab szövetségesei csütörtök óta folyamatosan támadják az IÁ ellenőrzése alatt álló szíriai olajlétesítményeket, elsősorban a keleti Deir-ez-Zór tartományban, azon belül egyebek között az északkeleti Haszakában. Egy nappal korábban a szíriai olajipar egyik központjának számító Deir-ez-Zórban fekvő Majadín városa közelében négy olajlétesítményt és három olajmezőt bombáztak.

Arról, hogy pontosan mennyi olajt tudhatnak maguknak a dzsihadisták, és ez mennyivel duzzasztja fel a világ leggazdagabb terrorszervezetének tartott IÁ kasszáját, csupán becslések vannak. Luay al-Kattíb, a tekintélyes amerikai Brookings Intézet dohai központjának elemzője úgy véli, a dzsihadisták napi, olajból származó bevétele meghaladhatja a 3 millió dollárt, miközben a csempészett olajat rendkívül nyomott áron, a száz dollárt is meghaladó piaci ár helyett 25-60 dollárért adhatják tovább.

Az AP amerikai hírügynökség adatai szerint Szíriában és Irakban összesen 11 olajmező került a dzsihadisták kezére. A kitermelt olajat és olajszármazékokat kiterjedt és évtizedek óta használt csempészútvonalakon juttatják ki az országból, borsot törve mind az észak-iraki kurd tartomány, mind a török és a jordániai hatóságok orra alá.
Irakban a szélsőségeseknek júniusban indított villámhadjáratuk során sikerült elfoglalniuk jelentős olajlétesítményeket, az olajban gazdag kelet-szíriai területeken pedig tavaly indított nagyszabású offenzívát az IÁ. Ezután lépésről lépésre sikerült megkaparintania az összes nagyobb olajmezőt - például a Szíriában a legnagyobbnak számító Omár mezőt, ahol naponta 75 ezer hordónyi olajat is kitermelhetnek. A térség iraki oldalán több kisebb létesítményt tudhat magáénak a terrorcsoport Szaláheddin és a keleti Dijála tartományokban, köztük az Adzsíl és a Himrin olajmezőket.

A csoport a korszerű technológia és szakértelem hiányában azonban nem tudja teljes mértékben kihasználni a megszerzett olajmezőket. Ezeken a területeken korábban nemzetközi olajipari óriásvállalatok folytattak kitermelést, a brit-holland Royal Dutch Shell és a kanadai Petro-Canada azonban már kivonult a térségből, a szakemberek túlnyomó többsége rég elmenekült a dzsihadisták ellenőrzése alatt álló területekről.

A legfőbb olajfinomítók ugyanakkor továbbra is a szíriai és iraki kormányok kezében vannak. Szíriában a két legnagyobb finomító a szíriai kormányerők és felkelőcsoportok folyamatos összecsapásait elszenvedő Homszban, és a kormányerők kezén lévő Baniasz kikötővárosban található. Az Irak második legnagyobb városának számító, szélsőségesek uralta Moszul közelében egy kisebb olajfinomítót viszont sikerült megszereznie az IÁ-nak. A dzsihadisták kezén lévő térségekben azonban többnyire primitív és veszélyes módszerekkel próbálják finomítani a nyersolajt. A bevett módszer inkább az, hogy a dzsihadisták helyi üzletembereknek, olajkereskedőknek, csempészeknek és háborús nyerészkedőknek adják tovább a kitermelt olajat, ők pedig eljuttatják azt a szíriai felkelőcsoportok uralta területeken fekvő kőolaj-finomítóknak.

A Bassár el-Aszad szíriai elnök uralma ellen 2011 márciusában kezdődött felkelés előtt az olajipar a szíriai gazdaság egyik legfőbb pillérének számított. A közel-keleti ország naponta mintegy 380 ezer hordónyi olajat termelt ki, és a főként Európába irányuló olajexportnak köszönhetően 2010-ben több mint 3 milliárd dollár bevételt könyvelhetett el. Az olaj az állami összbevétel mintegy negyedét adta. Röviddel a polgárháború kitörése után, még 2011-ben az Egyesült Államok és az Európai Unió is betiltotta a szíriai olaj importját, ami gyakorlatilag a közel-keleti ország olajkivitelének leállását, és a termelés szintjének folyamatos csökkentését okozta.