Vízkereszt ünnepén ugyanis Jézus Krisztus megjelenését ünnepeljük, azaz születését, majd a napkeleti bölcsek eljövetelét a kisded Jézushoz, megkereszteltetését, isteni küldetésének megnyilatkozását a Jordán folyónál, és csodatévő hatalmának első megnyilatkozását a kánai menyegzőn. A víz által mossák le rólunk a keresztségben az eredendő bűnt, ahogy Jézus Krisztus is megkeresztelkedett a Jordán folyóban, keresztségünk ugyanakkor pedig újjászületés, keresztény életünk kezdete. A víz szentelése és Vízkereszt ünnepe tehát máig nagy hangsúllyal bír egyházunk életében.
De fontos annak üzenete is, ahogy Schönberger Jenő püspök prédikációjában az evangéliumra utalva kiemelte: a napkeleti bölcsek hittek a megváltó érkezésében és a csillagot látva útra keltek. Ez a csillag pedig mutatta számukra az utat a megváltó felé. A próféciákkal és a zsidók várakozásaival ellentétben azonban nem harcos messiásként, hanem a megbocsátás hírnökeként érkezett a Földre.
A püspök atya fontos elemként emelte ki azt is, hogy a három királyok a pogány népek sorából kerültek ki, ami szintén üzenetet hordoz: Jézus nem csak a zsidókat, hanem mindenkit meghívott országába. „Szimbólumok ők, minden ember jelképei, akik hagyják magukat vezetni Krisztus fényétől. Az egyház megtestesítői, mely minden nemzetből, nyelvből tevődik össze. Az egyházba lépni nem azt jelenti, hogy felmondjuk identitásunkat. Minden ember és minden nép megőrzi kulturális jellemzőit, hisz ezzel gazdagszik az egyetemes egyház. Senki sem olyan gazdag, hogy ne legyen szüksége semmire, és senki sem olyan szegény, hogy semmit se tudjon felajánlani."
