Megesett rajtunk Istennek a Szíve...
A megsebzett szív egy távoli Isten helyett a közeli, a velünk levő, a minket szerető, a mi terheinket hordozó Istent mutatja - mondta a Jézus Szíve Búcsún Ft. Forrai Tamás SJ. magyarországi jezsuita provinciális.
Sok ezren vettek részt a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsúünnepén, a Jézus Szíve Búcsún, június 14-én. Az egyházmegye minden szegletéből érkező híveken kívül, idén kárpátaljai és magyarországi települések nevét hordozó táblákat tartó csoportokat is fel lehetett fedezni, az ünneplő emberek pedig betöltötték a régi főteret - a legtöbben a park fáinak árnyékából követve a szentmisét, melyet Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök papjaival és a vendég atyákkal együtt mutatott be.
A hívekért ajánlott búcsúmise elején a Püspök atya köszöntött mindenkit, aki Jézus Szentséges Szívét dicsérni, neki hálát adni, oltalmát kérni érkezett, külön pedig Ft. Forrai Tamás SJ. magyarországi jezsuita provinciálist, kiemelve, hogy neki köszönhetően kezdhették el újra a jezsuita testvérek hivatalosan is munkájukat a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében: "Szatmár mindig nagyon közel állt a jezsuiták szívéhez, ahol iskolát és bentlakást vezettek, és egy ideig novíciátusuk is volt."
Az olvasmány idén is németül, a szentlecke román nyelven, az evangélium pedig magyarul hangzott el, ami után Ft. Forrai Tamás SJ. mondott homíliát, a szív fogalmától indulva: "A szív szavunk - mint minden más nyelvben is valószínűleg -, valami nagyon ősi, meghatározó szó, ami jelenti az embernek a legmélyebb, legbelsőbb, legigazibb, legemberibb részét, az egész személyt. Valami olyan kifejezés, ami még olyan korból származik, amikor a test és a lélek nem vált szét. Egy volt az ember, és mennyire vágyunk arra, hogy újra egységben legyünk..."
A Jézus csodáiról szóló bibliai történeteken, valamint Jézus példabeszédein keresztül, Forrai Tamás az isteni szeretet teljességére mutatott: "Megesett rajtuk a szíve! Ez más, mint megkönyörülni, sajnálni... Azt gondolom, a saját, hétköznapi életünkben sem arra van szükségünk, hogy sajnáljanak, kegyet gyakoroljanak velünk. Azt tudja csinálni a távoli elnök, amikor megkegyelmez a bűnösnek... De amiről szólnak a történetek, ami igazán megjelenik a jézusi, isteni szeretet képeként, az valami más. Ez egy egészen közeli tapasztalat, amikor tudunk teljes érzéssel, szívünk vonzásával odafordulni a másik ember felé. Spontánul, amikor nem azon kell gondolkodnunk, hogy milyennek kellene lennünk, mit várnak el tőlünk, más mit fog csinálni, sikerülni fog, vagy sem. Ezek helyett hagyni kell azt, hogy megérintsen, közel kerüljön hozzánk. Ezt teszi Isten, és úgy gondolom, erről szól Jézus Szíve ünnepe. Szívünk, igazi emberségünk megtelik Istentől származó, belső békével, irgalommal, szeretettel, olyan spontán jóval, amiből magától következik majd az, amit tennünk kell. Az irgalmas és tevékeny jóság és szeretet következik belőle."
Forrai Tamás, Isten magát sebezhetővé tevő feláldozására hívta fel a hívek figyelmét: "Isten személyes, szerető, közvetlen vonzást gyakorol. Ez nem megkötözöttség, ő hív és vonz, és megadja a szabadságot, hogy elfogadjuk akkor, amikor és ahogyan mi azt tudjuk. De Isten sebezhetővé tette magát azzal, hogy emberré lett, közel jött hozzánk, elérhetővé lett - a lándzsa számára is. A megsebzett szív egy távoli Isten helyett a közeli, a velünk levő, a minket szerető, a mi terheinket hordozó Istent mutatja. És azért lett olyanná mint mi - a bűnt kivéve -, hogy magához emeljen, hogy olyanok lehessünk mint ő, mint Isten maga. Ennek a szentségéről szól ez az ünnep, annak alaptapasztalatáról, hogy forrás fakad ebből a sebhelyből. A vízből a keresztség, a vérből az Eukarisztia, de az egész keresztény közösségünk is ebből születik meg. No és mit tehetek én az ünnepen és a hétköznapokban, hogy valahogy közel engedjem magamhoz Jézus megrendítő, megsebzett szívét? Mit tehetek azért, hogy én is ilyen lehessek? A meghívásunk arra szól, hogy észrevegyük Isten szeretetét, hagyjuk, hogy ránk tekintsen és ez megváltoztassa a mi szívünket. Ez a szeretet dinamikája, amikor egy találkozásból olyan szeretettapasztalat születik, amely elfogad olyannak, amilyen vagyok, és onnan visz tovább egy növekedésbe. Figyeljük azt, ahogyan Isten tekint ránk, ahogyan tekinthetünk mi másokra, és szeressünk! Erre van meghívásunk most, és életünk minden napján. Kérjünk halló és látó szívet, amely hozzásegít, hogy Isten által alkotott önmagunk lehessünk, szabadok, figyelmesek, szeretetet befogadók. Szívünk ne kényelmesedjen el, hanem legyen a jóra nyugtalan, arra motivált, hogy mindig a másik felé forduljunk, hogy megtaláljuk azt a hivatást, amire Isten hív" - fűzte egymásba gondolatait a provinciális.
A körmeneten vált igazán szemmel láthatóvá, milyen sokan eljöttek az idei Jézus Szíve Búcsúra. Az emberek előjöttek az árnyékos helyekről és az Oltáriszentség mögött felsorakozva vonultak énekelve, megkerülve a régi központ parkját. Sokezres tömeg tett tanúságot a hitéről. Visszaérve elénekelték a Jézus Szíve litániát, amely a búcsú egy hasonlóan érzelem-teljes mozzanata.
A szentmise végén Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök megköszönte Forrai Tamásnak a szentbeszédet, mindenkinek a szervezésben nyújtott segítséget, és felhívta hívei figyelmét az idén leleplezett új Hám János szoborra. Reményét fejezte ki, hogy idővel az ő boldoggá avatását is megünnepelhetjük. Végül, mint minden évben, felajánlotta az egyházmegyét Jézus Szívének, csatlakozva a Magyar Püspöki Kar cselekedetéhez, amely egész Magyarországot és minden magyart a Legszentebb Szívnek ajánlott.
A Jézus Szíve Búcsú idén is a teljes búcsú elnyeréséért szükséges imák elmondásával és a himnuszok eléneklésével értek véget.
