Megelevenedő rocktörténelem – több mint tízezren tomboltak az Omegával
A magyar könnyűzene történelmének két korszakalkotó, legendás együttese, a Republic és az Omega zárta a 16. Partiumi Magyar Napokat. A Republic megtöltötte a Kossuth-kertet, az Omega megtöltötte a városközpontot.
„Régen láttam ennyi embert a Partiumi Magyar Napokon, mint ma”- mondja vasárnap délután a szatmári fesztiválokon állandóan megforduló korondi árus. Bizony, lehet is ebben valami, mert este kilenc előtt kevéssel csak úgy vonultak az emberek. Távolról sem haza, hanem az Omegára az új központban.
Már a forró augusztusi délután is minden arra engedett következtetni, emlékezetes bulik zárják az idei PMN-t. A hangulatot elsőként Dér Heni csigázta fel. A 31 éves vajdasági R’n’B – hip-hop sztár Gáspár Laci és Majka üdvözletét is közvetítette a szatmári közönség felé, szexi fellépésével pedig egekbe emelte a férfi rajongói vérnyomását.
Sokan voltak a Kossuth-kert népszerű dombján már Dér Heni koncertjén is, ám ami ezután következett, nehéz rá szavakat találni. Egyszerűen nem maradt hely a dombon már a Republic fellépése előtt sem. A rajongók akkor sem adták jelét az elégedetlenségnek, amikor már több mint fél órája hangolt a zenekar. Hiába, a Republic koncertjén nincs helye az amatőrizmusnak, a nem megfelelő hangzásnak. A koncertnél már csak a sörökre kellett többet várniuk azoknak, akik összeszorították a fogaikat és beálltak a sokszor több tíz méteres sorba. Visszatérő probléma ez a PMN-en, a szervezőknek valamiféle megoldást kellene találniuk rá.
A Republic slágereit nehéz másfél órába szűkíteni, bizonyára jó néhány olyan nótájuk van, amely helyet kaphatott volna ebben az összeállításban. Másfél órás buli, másfél órás tombolás volt ez egy olyan zenekarral, amely meghatározta a magyar zenei paletta elmúlt két és fél évtizedét.
Megbolydult méhkasként indult ezt követően a tömeg az új központ felé, ahol az Omega készülődött. Talán nem túlzás azt állítani, ami Jókai Mór a magyar prózában, az az Omega a magyar könnyűzenében! Nyilván tisztában vagyok vele, hogy lépett már fel a banda Szatmárnémetiben, mégis, úgy gondolom, nem túlzás rocktörténelmi, sőt, kultúrtörténelmi pillanatnak nevezni azt, ami vasárnap este az Október 25. téren zajlott. És nem csak azért, mert minden valószínűség szerint ez volt az Omega utolsó fellépése Szatmárnémetiben. Ezt a szomorú kijelentést már csak a tagok életkora miatt sem túl kockázatos megtenni: Kóbor János és Benkő László 74, Debreczeni Ferenc 69, Molnár György pedig 67 éves. Hogy az Omega történelmi referenciái közül említsünk meg néhányat, ők voltak az elsők 1968-ban, akik Magyarországon önálló albumot adhattak ki. Mint ahogy ők adták ki az első CD-t (1988) és DVD-t (2000). A Time Robber című albumukból pedig másfél millió fogyott külföldön – 1977-ben.
A színpadi teljesítményen persze mit sem látszott, hogy már maga a banda is 55 éves. Kóbor ugyan nem rohangászik annyit, mint mondjuk Bruce Dickinson, de továbbra is energikus, együtt lüktet a közönséggel, a nótákkal, a riffekkel. Hangja pedig mintha mit sem kopott volna. Az Omega már akkor progresszív elemekkel kísérletezgetett, amikor a legtöbben még a klasszikus rock ösvényeit igyekeztek kitaposni. Szatmárnémetiben pedig kaptunk mindent, hard rockot, már-már trashesen kemény szólókat, lebegtető space rockot, monumentálisan felcsendülő tételeket. Ráadásként pedig a három megasláger (figyeljünk csak az évszámokra), az 1969-es Gyöngyhajú lány és a Petróleum lámpa, valamint az 1978-as Léna zárta a fenomenális bulit. A szervezők közlése szerint 12.000 ember előtt.
Végezetül egyet tudunk érteni a jó baráttal, aki a koncert után megjegyezte: „ezt vajon mivel lehet még überelni jövőre”? Magasra tették a lécet a szervezők önmaguk számára, kíváncsian várjuk a folytatást.
