Nincsenek véletlenek, pontosan tizenketten gyűltek össze a Szatmári Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának tanácstermében. Jézus Krisztus is ezt a létszámot tartotta helyesnek a tanítványi közösség megalakulásakor, és a csoportvezetéshez értők is azt mondják, ez a legmegfelelőbb szám az építő együttlétek kialakulásához. Valóban értékes gondolatok hangoztak el.
Király Lajos esperes elmondta, - Mérei Ferenc gondolatait parafrazálva -, hogy a csoport hálózatában a csoportkohézió, mint összetartó erő úgy nő, ha a tagok egymással szoros vagy élénk kapcsolatot tudnak tartani. Ezen túl a közös célkitűzés az egyik attribútuma a csoportnak, mely olyan időszerű kérdéseket boncolgat, amelyek az életben és a társadalom különböző pontjain megjelennek, és válaszra várnak a Reformáció 500. évfordulóján és azon túl is.
Érdekes volt hallani, hogyan gondolkodik egy ún. világi ember a hitről, Istenről, egyházról, magyarságról. A jelenlevők minden hozzászólásában érződött, szeretnének gondolkodni és tenni a református közösségekért. A csoport nyitott, és minden reménység szerint a következő találkozáskor bővülni is fog.