Másfél napi sötétséget okozott a vulkán

Az izlandi vulkán kitörése után 36 órán át teljes sötétség borult a környékre - erről számolt be egy helyi lakos az Euronews hírtelevízió szerda esti híradójában.

"Április 17-én délelőtt tíz óra körül hamufelhő érkezett fölénk, azután 36 órán át teljes sötétség volt, nagyon nagy sötétség, a feketénél is feketébb - mondta egy parasztasszony, aki nem messze lakik a vulkántól. - Maszkokat kellett fölvenni, különben légzési gondjaink lettek volna. Ezt a hamut nem tanácsos belélegezni. Nem volt túl jó dolog, az ember teljesen elvesztette az időérzékét."

Sok gazdálkodót sokkszerűen ért, amikor visszatért a fény: volt, akinek odaveszett a termése, de elpusztultak állatok is, amelyek ként és fluort szívtak be, két olyan anyagot, amely nagy mennyiségben ártalmas az élőlények számára.
"A szomszédaim mindent elvesztettek, a munkájukat, a létfenntartási eszközeiket, nem maradt semmijük, volt, akinek húszévi munkája vált semmivé három nap alatt" - mondta egy ottani lakos.

Szintén a sötétségről ír az AFP tudósítója is a helyszínről küldött hét végi riportjában. Autójukkal lassan haladnak a homályban, bekapcsolt fényszórókkal és ablaktörlővel át a hamuesőn, s ahogy behatolnak a vulkán kilövellte hamufelhő belsejébe, sci-fibe illő táj tárul elébük. Csaknem teljes sötétségben, teljes csöndben haladnak el a szürke hamuréteg borította mezők mellett, az élet jeleit csak néhány riadt tehén és a zónán teljes sebességgel áthajtó rendőrségi terepjárók adják.

Parasztok egy csoportja járja a környéket, próbálván megvédeni állataikat, amelyek nem ehetnek, nem ihatnak a napok óta hulló, mérgező vulkáni por miatt. "Ez maga a pokol, sohasem láttunk még ehhez foghatót - sóhajt a 29 éves Einar Vidarsson. - A fivéremnek több mint 130 lova van. Reggel hazahozta őket, de teljes sötétben kellett hazagyalogolnia velük az úton."

A vulkáni hamú mindent beborít

Asta Sveinbjarnardóttir és férje - mindketten 86 évesek - elbarikádozta magát kényelmes házában, amelynek falait az egymás utáni paraszti generációk fekete-fehér fotói borítják. "Megálmodtam mindezt - mondja az idős asszony, aki nem hajlandó máshova költözni. - Megálmodtam a tüzet, de álmomban az ki is aludt." És nem fél? "Nei, nei, nei." Nem, nem, nem. Odakint erős kénszag terjeng a levegőben, nemigen látni húsz méternél messzebb, és minden teljesen szürke.
A szelek az Atlanti-óceán és Európa felé fújják a vastag füstoszlopokat, így csak a szigetország egy kis déli peremvidékét borította be a hamufelhő, amely megbénította az európai légi forgalom jelentős részét. A rendőrség lezárta a vulkán környékét, de az ott lakók hazamehettek. E néhány, Izland déli partvidékén lévő gazdaság és tanya kivételével, amelyet befedett a hamu, az ország többi részét nagyjából megkímélte a tűzhányó működése.

A vulkánhoz közel fekvő más falvakban, ahol a gleccser hirtelen megolvadása miatti áradások csak kisebb károkat okoztak, a lakók megőrizték hidegvérüket, és az időleges kiköltöztetések rendben zajlottak le - közölte a rendőrség. A gyéren lakott szigetországban, amely egy szeizmikus és vulkanikus törésvonalon fekszik, van hagyománya a fatalizmusnak. "Itt életében mindenki lát legalább két vulkánkitörést, néhány földrengést, hóviharokat, tengeri viharokat" - mondja a 22 esztendős Haraldur Gudmundsson a mostani kitöréstől mintegy tizenöt kilométerrel nyugatra lévő Hvolsvollur faluban.

Vulkáni hamu egy izlandi település felett