A kabinet elleni bizalmatlansági indítvány beterjesztését főleg Calin Popescu Tariceanu szenátusi elnök, a két éve bejegyzett ALDE nevű új szabadelvű párt elnöke és Victor Ponta volt szociáldemokrata miniszterelnök szorgalmazta, arra hivatkozva, hogy a kormány számos területen - a mezőgazdaságban, az európai pénzek lehívásában vagy a közalkalmazotti bérek reformjában - szerintük kudarcot vallott.
A miniszterelnök már több tárcavezetőtől megvált a parlamenti többség bírálatai nyomán: az utóbbi hónapokban az európai alapok, a munkaügyi, a kulturális és az egészségügyi minisztérium élére is új tisztségviselő került, és küszöbön áll a mezőgazdasági miniszter leváltása, miután a képviselőház a múlt héten úgynevezett egyszerű indítványt szavazott meg ellene, mert elégedetlen a munkájával.
A kormányt egyre keményebben bíráló PSD és kisebb szövetségesei - az ALDE és a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) - a májusi helyhatósági választási kampány idején egyre többször fenyegették bizalmatlansági indítvánnyal a kormányt. A parlamenti többséget alkotó pártok formálisan csak a választások után, két héttel a parlamenti szünet előtt, mostani találkozójukon tűzték napirendre a kérdést.
Dragnea szerint azért tettek le a kormány megbuktatásáról, mert meggyőződésük, hogy Klaus Iohannis államfő nem fog a PSD által javasolt miniszterelnök-jelöltet megbízni kormányalakítással, és ez politikai válságba sodorhatja az országot. A PSD elnöke úgy ítélte meg, hogy a Ciolos-kormány leváltása előrehozott választásokhoz vezetne, de erre leghamarabb októberben kerülne sor, novemberben pedig amúgy is ki kell írni a rendes parlamenti választásokat.
Romániában Ponta tavaly novemberi lemondása óta szakértői kormány van hatalmon, amelynek beiktatását mindkét nagy párt, a PSD és a Klaus Iohannis államfőhöz közeli jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) is támogatta, de amellyel szemben a PSD és némiképp a PNL is igyekszik ellenzéki hangot megütni. A Ciolos-kabinet most már feltehetően kitöltheti egyéves mandátumát, de mozgásterét jelentősen korlátozza az, hogy a parlamenti pártok népszerűtlen reformintézkedéseit nem támogatják, viszont rendszeresen megszavaznak olyan béremelési vagy adócsökkentési törvényeket, amelyeket a szakértői kormány ellenez.