Maksa válaszolt a Szatmár.ro kérdéseire

A műsor előtt a Szatmár.ro újságíróinak egy interjút is sikerült készíteniük a népszerű humoristával, Maksa Zoltánnal.

Póti Orsolya: Hányadik alakalommal köszönthetünk téged városunkban?

Maksa Zoltán: Én úgy számoltam, hogy a negyedik. Tavaly volt a zenekarom a Kossuth Kertben, a takarítónő szerint elragadó volt a siker. Bár leszakadt az ég természetesen, de a közönség nem tágított, mi sem, úgy hogy nagyon nagy élmény volt. Zenekarom is azt mondta, hogy ha hívják, ha nem hívják, ők jönnek, mert nagyon tetszik a környék, meg maga Erdély varázsa lenyűgöz, bármely szegletében amelyben eddig megfordulok, újabb csodákkal szembesülök. Bejön nekem, bevallom férfiasan. Úgyhogy örülök, hogy itt lehetek. Bach oratóriumot fogok előadni csembalón és kandallón és utána kis szimfóniával zárnánk a blokkot.

Póti Orsolya: Szerinted mi a különbség a magyarországi és az erdélyi közönség között?

Maksa Zoltán: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Én azt veszem észre, hogy az erdélyi közönség „le van maradva". De jó értelemben van, ez azt jelenti, hogy itt még meg van az összetartás, sokkal szebb irodalmi magyart beszélnek mint odahaza, és megvan egyfajta emberség, habár széthúzásról is hallok olykor-olykor, de ez inkább csak politika. „Kis ember" szintjén itt meg van a rend, van érdeklődés a kultúra irányában, nem érzem annyira beszivárogni ezt a sok nyugati francot, mint otthon. Otthon is egy nagyon nagyon szuper, nagyon értékes, végtelen jó humorú néppel találkozom, és az, aki már eljön egy humor showra az tudja, hogy gyakorlatilag ez a túlélésnek a záloga egyben. Ilyen szinten nincs nagy elmosódás, vagy nagy különbség, csak azt veszem észre, hogy itt egy kicsit hagyomány tisztelőbbek, jobban a gyökerekhez ragaszkodnak, és ez nagyon fontos.


Póti Orsolya: Milyen mértékben befolyásolják aktivitásodat a nemrég megjelent stand up comedys fellépők?

Maksa Zoltán: Ez egy nagyon fontos kérdés napjainkban, mert tény hogy egy kicsit eluralkodott a műfaj, de engem sokkal nagyobb munkára ösztönöz ez, mert megerősödött a konkurencia. Volt egy kellemes állapotom a 70-es években, amikor én voltam az ügyeletes, és amíg a híradó tartott ez működött, de nyilvánvaló, hogy ez a korosztály kitermelte a saját humoristáit. Nagyon örülök, hogy megjelentek, mert egy erős konkurencia úgy érzem, túl azon, hogy én 28 éve is „stand upoltam", csak nem tudtam, hogy így hívják. Azt veszem észre, hogy a stand up nagyon uniformizál, nagyon nehéz ebben a műfajban egyéniségnek lenni, és talán itt van a probléma kicsit a műfajjal, mert gyakorlatilag negyvenöt ember ugyanazt a stílust képviseli. Eddig minden korosztály mögött űgy négy öt igazán jó humorista tűnt fel, és ennyi elég is volt.

Póti Orsolya: Miként látod a jövőben a szakmádat?

Maksa Zoltán: Nagyon hiányzik a televíziós munka, mert én 13 évig ülhettem a legnézettebb szórakoztató műsor a Szeszélyes évszakok egyik székében, azaz Antal Imre jobbján vagy balján, attól függően, hogy rendezték be a stúdiót éppen. Otthon már nem igazán a produkció számít, hanem a balhé, ettől kezdve műanyag sztárokat kerülgethetünk nap mint nap. Sajnálom ezt a tendenciát, hogy ennyire a nyugat felé kell menni, hiszen külföldről licenc műsorokat vesznek meg, minthogy a saját agyukat használnák, pedig van nekik, és nem is kevés. A magyarnak van egy csodálatos képessége ahhoz, hogy fentről le tud tekinteni a negatív dolgokra, ezeken képes felülemelkedni intelligenciája és humorérzéke által, ezért én úgy érzem, túl tud élni bármit.

Interjú Maksa Zoltánnal