Louis de Funes, az ezerarcú komikus 30 éve halt meg

Harminc éve, 1983. január 27-én hunyt el Louis de Funes, a francia filmművészet egyik legnagyobb komikusa. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:

Régi sevillai nemesi család leszármazottjaként 1914. július 31-én született Courbevoie városkában, Louis Germain David de Funes de Galarza néven. Különös érzéke volt a zenéhez, a rajzhoz és a mókázáshoz, a tanulás azonban kevésbé izgatta. Apja szerette volna, ha kitanulja a szűcs mesterséget, a fiú be is iratkozott a megfelelő szakiskolába, de hamar eltanácsolták folytonos nyüzsgése miatt. Ezt követően egy fényképészeti iskolában tanult, ennek elvégzése után többféle foglalkozásba is belekóstolt, többek közt önkéntes tűzoltó is volt.

Megnősült, a házasság azonban nem tartott sokáig. A második világháború kitörésekor a párizsi Pigalle egyik bárjának zongoristájaként dolgozott. Itt ismerte meg második feleségét, a neves író, Guy de Maupassant unokahúgát, akitől két fia is született.

Filmes pályája egy aprócska szereppel indult 1945-ben, egy ajtónállót alakított. A sikeres debütálást epizódszerepek követték. Funes már ekkor is rengeteget dolgozott: délelőtt szinkronizált, délután forgatott, este színházban játszott. Első jelentősebb szerepét, a cinikus Jambier-t Autant-Lara 1956-os Átkelés Párizson című munkájában kapta. Partnerei a francia film ikonjai, Jean Gabin és Bourvil voltak, ám a három színész kapcsolata nem bizonyult felhőtlennek: Gabint bosszantotta Funes mókázása, és az is, hogy Bourvil nem osztozott vele e bosszúságban. Funes később sem volt túl jó viszonyban partnereivel: Fernandel például egyszerűen átnézett rajta, Jean Marais nem éppen hízelgően nyilatkozott róla. Jó barátságot Bourvillal sikerült kialakítania, akivel olyan hatalmas közönségsiker aratott filmekben játszott együtt, mint Az ügyefogyott és az Egy kis kiruccanás. Utóbbi minden idők egyik legnagyobb francia kasszasikere is volt.

Funes életében 1964 jelentett fordulópontot, ekkor forgatta A Saint Tropez-i csendőr című vígjátékot. A komédia óriási sikert aratott, a szériából további öt rész is készült. Ismertségét tovább növelte a Fantomas-filmek Juve felügyelőjének szerepe, 1968-ban a francia közvélemény-kutatások szerint ő volt Franciaország legnépszerűbb színésze.
A színháztól sem távolodott el, nagyon híres volt Claude Magnier Oscar című komédiája, amelynek főszerepét éveken keresztül játszotta. A hetvenes évek elejének legnagyobb filmes sikere volt Jákob rabbi kalandjai című filmje, amelyet Golden Globe-díjra is jelöltek 1975-ben.

A túl sok munka, a felfokozott élet miatt 1975-ben infarktust kapott, és huzamosabb pihenőre kényszerült. Felépülése után rögtön elfogadta Claude Zidi Szárnyát vagy a combját című filmjének főszerepét, mert érzelmesebb és árnyaltabb figurát formálhatott meg. 1980-ban régi álma teljesült, amikor eljátszotta A fösvény című Moliére-darab főszerepét, a várt siker azonban elmaradt.
Funes még egyszer visszatért hát a jól bevált csendőr figurához, és 1982-ben elkészült a sorozat utolsó darabja, A csendőr és a csendőrlányok.

Nem sokkal később, 1983. január 27-én újabb infarktust kapott, de az orvosok ekkor már nem tudtak segíteni rajta. Művészetéért 1973-ban a francia Becsületrend lovagja lett, két alkalommal tiszteletbeli César-díjat is kapott, 1980-ban, illetve posztumusz 1993-ban.