A hatóságok csak az idén augusztus 10-ig összesen több, mint 9 ezer esetben jártak el, és 962 embert küldtek az átmeneti ellátást nyújtó helyekre. A "profi" koldusok közül többen napi 200 jüanért bérbe adják gyermekeiket, akik az emberekben nagyobb együttérzést keltve segítik a "kollégák" munkáját.
Becslések szerint a "szakma" éllovasai napi ezer jüant is megkeresnek, jóval többet, mint általában a hivatali alkalmazottak. A koldushálózatra jellemző, hogy jól szervezett, a rendőrégi razziákról mobiltelefonon értesítik egymást.
A kínai törvények szerint a közbiztonsági szervek őrizetbe vehetik a törvénytelen koldulást folytatókat, azokat, akik kényszerítenek másokat az adakozásra. A bizonyítás azonban nehézkes, az emberek többnyire nem vállalják a feljelentést, a tanúvallomást. Azok, akiknek kiskorú gyermekeik vannak vagy 70 évesnél idősebb hozzátartozójukról gondoskodnak, nem vehetők őrizetbe.
A megszólaló szakértők, de az átlagemberek is úgy vélik, hogy külön kellene kezelni a gyerekek, a fogyatékkal élők, illetve a szociálisan rászorulók esetét, és külön a "profi vállalkozókat", akik csak "lusták dolgozni". Utóbbiak esetében szigorúbb szabályozást és fellépést sürgetnek.
Mindezzel egy időben felmerült, hogy a helyi kormányzat szolgáltatást nyújthatna az "igazi" koldusok számára, vagyis élelmet és ruhaneműt biztosító állomásokat hozhatna létre, de akár szakképzésben is részesíthetné őket.
A névsor közzétételét a közösségi oldalakon bírálóknak, akik a koldusok méltósága és személyi jogaik védelmében emeltek szót, Tang Hsziao-tien (Tang Xiaotian), egy jogi társaság helyettes vezetője azt válaszolta: a lista nyilvánosságra hozatalára azért volt szükség, hogy leleplezzék a nagy haszonnal dolgozó "álszegényeket", és felhívják az emberek figyelmét a jelenségre, hogy próbáljanak különbséget tenni az "igazi" és a "hamis" koldusok között.