Liberté: Erdély újabb nemzetközi filmben

Részben Erdélyben forgatták a Liberté (Szabadság) című játékfilmet. A cigány holokauszt ihlette Tony Gatlif francia filmrendező legújabb alkotása.

Az algériai apától és roma anyától született francia rendező-zeneszerző harminc éve a cigányság útkeresésével foglalkozik. Ám A hercegek, a Latcho Drom (Világos út), a Gadjo Dilo (Bolond idegen), a Gypsy Swing, a Száműzetés vagy a Transylvania című filmje is valójában csak előkészítése volt annak a műnek, amelyre karrierje kezdete óta készült. A Liberté (Szabadság) az első olyan játékfilm, amely a cigányság második világháborús deportálását dolgozza fel, és amelyet francia kritikák Tony Gatlif pályája csúcsaként értékelnek.

A zsidó holokauszt árnyékában a porajmosnak nevezett, cigányok ellen elkövetett népirtás sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt. A történészek becslései szerint a negyvenes években kétmillió cigány élt Európában, és 250-500 ezer közé tehető a nácik által elpusztítottak száma. Hogyan lehet e sokáig elhallgatott történelmi tragédia nyomasztó súlyát együtt érzékeltetni a cigány kultúra költői pezsgésével és vidámságával? - ezzel a művészi problémával magyarázható, hogy a rendező oly sokáig dolgozott elő filmjén.

A történet 1943-ban játszódik a megszállt Franciaországban, ahol a hatóságok megtiltották a vándorlást a nomád életmódot folytató negyvenezer cigánynak, és táborokba kényszerítették őket. Közel negyven gyűjtőtábort alakítottak ki e célból az ország nyugati részén, de végül csak 6500 romát tudtak begyűjteni.

A film hősei egy vándorló cigánycsalád tagjai, akik szüreti idénymunkásnak jelentkeznek egy faluban. A polgármester (Marc Lavoine) kiadja az engedélyt számukra táborhelyük kialakításához, az ellenálló tanítónő (Marie-Josée Croze) pedig beiskolázza gyerekeiket. Amikor néhány hét múlva a francia rendőrség mégis gyűjtőtáborba deportálja őket, a polgármester a cigány család nevére íratja saját házát, ugyanis ingatlannal rendelkező romákra nem vonatkozott a gettóba zárási rendelet. A családot kiengedik az embertelen körülmények között fogva tartott társaik közül, de a faluba történő visszatérésükkor a helybeliek fajgyűlöletből táplálkozó lázadást szítanak ellenük. A romák egyébként sem érzik magukat jól az ajándékba kapott, több száz éves kőházban, amelyet szerintük megszálltak a rossz szellemek. Saját vesztükre újra útnak indulnak, Franciaországból Belgium felé próbálnak menekülni. A film újbóli begyűjtésükkel, majd Auschwitzba indulásukkal ér véget.

A természetben élő, szabad, független, bolondos és ösztönös, olykor nagylelkűnek is mutatkozó szereplők vidám epizódjainak köszönhetően a film elkerüli a pátoszt és a kliséket. A vándorlás során a családhoz csatlakozik egy nem cigány francia árva kisfiú, Claude is, akit a nézővel együtt magával ragad a roma világ kavalkádja, és már nem kíván visszatérni az árvaházba. Legjobb barátja lesz a negyvenes éveiben járó Taloche-nak, a család bolondjának, a mindent előre megérző és mindentől rettegő, de alig beszélő hegedűsnek, akit Charlie Chaplin unokája, a svájci James Thierrée alakít.