Letették a Kölcsey Ferenc Emlékház alapkövét

Történelmi pillanatnak voltak tanúi mindazok, akik január 23-án részt vettek Sződemeteren a Kölcsey Emlékház alapkőletételén. A projekt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Tasnádi Református Egyházközség (ez utóbbihoz tartozik a sződemeteri szórvány) közös pályázata révén valósul meg. A kivitelezéshez szükséges anyagi hátteret a Magyar Kormány biztosítja.

Főtiszteletű Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke örömét fejezte ki amiatt, hogy elkezdődhet az emlékház építése. Jele ez annak, hogy Isten meg akarja áldani a magyar nemzetet és mindazokat, akik velük együtt élnek. A 21. század nem könnyű a magyar nemzetnek, sem azoknak, akik körülöttük élnek, mert sok megpróbáltatásnak lehetnek tanúi. „A mai nap azért állunk itt, mert tudjuk, hogy Isten meg fogja áldani a magyar embert. Tóvá lesz a délibáb - írja Ézsaiás próféta. Ebben benne van mindaz, amit meg kell értenie minden magyarnak: Isten nélkül nem lehet holnapot álmodni. A délibáb nagyon szép ígéretekkel kecsegtet, de a megvalósításokban nagyon sok hiányosságot hoz. Amikor felépítjük ezt az emlékhelyet a költőre, a nagyszerű emberre gondolva, akkor köszönetet mondunk Istennek, s az Ő nyomán elindulunk, hogy hálát adjunk annak a helyi közösségnek, akik felkarolták ezt az ügyet. És mindazoknak is, akik forrást biztosítottak. Az az út, amit elkezdünk járni itt Sződemeteren, folytatása az őseink útjának. Isten össze akar gyűjteni, hogy egy úton járó emberek legyünk. Elkezdődik egy út, fel fog épülni ez az épület. Úgy nézzünk erre az útra, mint ami közös jövő és közös felelősség. A múltra visszatekintve úgy nézzünk előre, hogy a gyermekeinknek és unokáinknak azt az örökséget tudjuk átadni, ami mindig fölemel és talpra állít. Hordozzuk közös imádságainkban ennek az emlékháznak a sorsát. Ezért hívom fel az anyaországi testvéreket, akik eddig is bőkezűen jöttek felénk, hogy indítsunk be egy olyan fajta közadakozást, amely arra néz, hogy minden félbe maradt, minden megálmodott tervünk valóság legyen. Nem torzókat akarunk létrehozni, hanem oly épületeket, olyan otthonokat, melyeket birtokba is tudunk venni" - fogalmazott a püspök.

Brendus Réka, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság főosztályvezető-helyettese tolmácsolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád  nemzetpolitikáért felelős államtitkár üdvözletét. Azt kívánta, hogy méltón hordozza majd e ház Kölcsey Ferenc örökségét. Mutassa ez az emlékhely is azt, hogy a partiumi magyarságnak van jövője, nemcsak megmaradni, hanem építeni, fejleszteni is képes. A magyar kormány szívén viseli a külhoni, és így a partiumi magyarság sorsát is. Azt minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja és a jövőben is támogatni fogja - ígérte a politikus.

Nagytiszteletű Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese elmondta: „az emlékház megépítése által úgy gondolom, hogy az összmagyarság szempontjából is egy régi adósságot törlesztünk azzal szemben, aki számunkra imádáságában megfogalmazta azt, amire  a legnagyobb szükségünk van. A Himnusz soraiból kiderül az, hogy úgy élt és olyan tisztességgel bánt a hitével és a magyarságával, mint ami a mában minden magyart kellene jellemezzen. Az Istenhez való fordulásunk az, ami reménységet ébreszthet szívünkben. Magyar a magyarral karöltve, akaratban összeforrva indulhat most meg ez az építkezés. Köszönjük a Magyar Kormánynak, hogy régi álmunk válhat valóra. Köszönjük mindazoknak, akik úgy érzik, hogy testvérekre találtak itt. Egy olyan ember indult el innen, aki mindenkihez tud szólni és egybegyűjt minket. Legyen ez az alapkőletétel, legyen ez a mai nap, ez az ünnep egy olyan mementó a történelemben, mint akár az a nap, amikor megfogalmazódott és papírra vettetett  a Himnusz. Bízzunk abban, hogy a mi nemzetünk sorsa imádságaink által is megáldtatik. Üzenem a Kárpát-medencében és a világ minden pontján élő magyarnak, hogy ideje elzarándokolni Sződemeterre. Jöjjetek el, érezzétek meg a lelkületet! Járjatok annak nyomán, aki érettünk a nemzeti imádságunkban ilyen mívesen, szépen kérte Istent a jövendőnkre és megtartatásunkra."

Szabó Ödön parlamenti képviselő (RMDSZ) szerint nem kezdődhetne jobban egy év, mint egy ilyen emlékhely alapkőletételével. Önmagában reménységet jelent ez, akkor amikor a kis és a nagy települések közötti szakadék egyre jobban nő már csak a lehetőségek terén is. Óriási üzenettel bír, hogy igenis kis közösségekből születhetnek olyan személyek, akiknek a késői utókor hálás lehet. A másik fontos üzenet, hogy Kölcseynek kisebb testi fogyatékossága volt, mert nem látott jól. Nem mindig a szem lát jól. Nem mindig azok közül válnak ki a nagyok, akik csak szemmel látják a körülöttük levő világot. Kölcseynek a himnusza is igazolja, hogy belülről, a hitből fakadóan láthatja valaki jól a helyzetet. Harmadrészt üzenet, hogy figyelni kell egymásra. Kölcsey példája, hogy akkor, amikor a családjában egyedül maradt, voltak olyanok, akik mellé álltak. Felelősséggel kell legyünk egymás iránt, mert ha nem, akkor ilyen tehetségek veszhetnek el, mint amilyen ő volt. Negyedik nagyon fontos dolog pedig, hogy a barátaiért mindig kiállt. Majd azzal fejezete be gondolatait a politikus, hogy a „forrástisztítónak" szánt közadakozásból ők is kiveszik a részüket, és támogatásukról biztosítják az egyház kultúramegőrző kezdeményezéseit.

Pakulár István tasnádi lelkipásztor ünnepi beszédében így fogalmazott: „Amire ma visszatekintek az nem más, mint egy hatalmas és csodálatos személynek, nemzeti imánk szerzőjének születése, majd Sződemeteren eltöltött gyermekkora, családjának e kis templom felépítésében vállalt szerepe. Csupa olyan esemény, amely nem a múltban ragadáshoz vezet, hanem éppen a jelen és a jövő céljai felé irányítják a figyelmet. Bár vele együtt mondva, nem gondolom, hogy már elértem a célom, de Isten, az Anyaország, az Egyházkerületünk, nemzettársaink, a Sződemeteri Önkormányzat, Partium és Erdély közéleti szereplői támogatásával ennek a célnak nagy része megvalósulni látszik. Éppen ez ad erőt ahhoz, hogy még inkább előre tekintsek. Hálás szívvel mondom, hogy célegyenesben vagyunk. Bár azt mondjuk, hogy a szívünkben kell éljen az összetartozás érzése, de van amikor a külső körülmények is fontosak abban, hogy méltó legyen az emlékezés. Ezek a körülmények nemsokára hozzájárulnak ahhoz, hogy még inkább és méltóképpen fejezzük ki tiszteletünket a költő, politikus munkássága, és a nemzeti imádságunk felé. Ez egy magasztosabb célt szolgál: erősíti az összetartozás tudatát, élményét és érzését bennünk. Összeköt ez az emlékhely bennünket a világ minden magyarjával, de összeköt ez bennünket hitben is, hiszen megtisztelő az egyháznak, hogy egy hívő életű költő emlékét ápolhatja."

Az ünnepi szónoklatokat követően Csűry István püspök és Brendus Réka időkapszulát helyeztek el az épület alapjában, majd jelképesen hozzáfogtak a malterezéshez, kifejezve ezáltal, hogy az építkezés elkezdődött. Az ünnepség koszorúzással és a tasnádi reformátusok közreműködésével szeretetvendégséggel záródott. A nagykárolyi és szatmári egyházmegyék részéről Nagy Sándor és Kovács Sándor esperesek helyezték el az emlékezés koszorúját Kölcsey szobránál.