Napjaink legelterjedtebb népbetegsége a depresszió. Mindannyiunk életében előfordulnak kellemetlen, nehezen feldolgozható életesemények, melyektől rossz lesz a kedélyállapotunk. Azonban a depresszió több, mint rossz közérzet, tünetei pedig nem mindenkinél nyilvánulnak meg szemmel láthatóan.
Szomorúság, lehangoltság, elkeseredés, rossz kedélyállapot, általános kedvtelenség stb. mind olyan jellegzetes tünetek melyeket, ha nem kezelnek, kóros lelki válsághoz is vezethetnek, ami akár öngyilkossággal is végződhet. A depressziót a lélek megnyomorítójának tartják, nem véletlenül, hiszen az érintettek többsége úgy gondolja, hogy bármilyen testi betegség jobb, mint a depresszió. A betegek túlnyomó része nem veszi komolyan az első tüneteket, rálegyint, mivel múló rossz hangulatnak tekinti. Azonban a depresszió jóval több, mint kellemetlen kedélyállapot, az érintettből olyan gyötrelmes érzések törnek elő, melyekből adódóan életét értelmetlennek tartja, és ez az érzés egyre intenzívebbé válik. A depresszió kialakulásában több tényező is közrejátszik, ezek közül az egyik legnagyobb jelentősége a stressznek van.
Számos kutatás igazolja, hogy a tartós stresszből kialakult depresszió negatívan befolyásolja és egyben megváltoztatja az agy biokémiai egyensúlyát. A kezeletlen lelki válság erőteljes károkat okoz a szervezetben, éppen ezért ennek tüneteit nem szabad elbagatellizálni. Köztudott, hogy a legtöbb betegség hátterében lelki probléma és feldolgozatlan konfliktus áll, melyek pszichoszomatikus megbetegedések kialakulásához vezetnek. Jellemző továbbá, hogy a depressziós betegnek nagy nehézséget jelent bármiféle elhatározás, döntés meghozatala. Pl: nehezen lép ki egy rossz társkapcsolatból.
A depressziós betegek többsége nem ismeri be, hogy segítségre van szüksége, pedig idővel olyan tünetegyüttesek jelentkeznek, melyek maguktól nem múlnak el. A depresszió gyengíti a szervezetet és az immunrendszert, ezáltal pedig más betegségeket is jóval könnyebben elkaphatunk. Amennyiben egyre gyakrabban fordul elő, hogy reggelente életuntan ébredünk, nincs kedvünk olyan tevékenységekhez, melyeket előtte szívesen végeztünk, megváltoztak az alvási- és étkezési szokásaink, szexuális életünkben is változásokat tapasztalunk, jelentősen megváltozott a testsúlyunk és ez az alaphelyzet nem változik pozitív irányba, biztosak lehetünk abban, hogy depresszióval állunk szemben. Mielőtt szakember segítségét kérnénk, állítsunk fel egy öndiagnózist, és válaszoljunk a következő kérdésekre. Az alábbi 16 kérdésből 8 igen válasz esetén kérjük pszichológus segítségét. A teszt Dr. W. Pöldinger svájci professzor munkásságából ered, amit Dr. Rihmer Zoltán módosításaival is kiegészítettünk:
1. Tud-e még örülni?
2. Ugyanolyan könnyen hoz-e döntéseket, mint régen?
3. Vannak-e szorongásos állapotai?
4. Vannak-e elalvási, ébredési zavarai?
5. Reggel rosszab-e a hangulata, vagy inkább este?
6. Előfordult-e depresszió, öngyilkosság vagy alkoholizmus a családban a vérrokonai között?
7. Szomorúnak, örömtelennek érzi magát?
8. Változott-e az érdeklődése a külvilág iránt?
9. Kevésbé kezdeményező, mint hetekkel vagy hónapokkal ezelőtt?
10. Kimerültnek, döntésképtelennek, indítékszegénynek érzi magát?
11. Érez-e belső feszültséget, szorongást?
12. Vannak-e nehézségei a szexuális életben?
13. Változott (csökkent vagy megnőtt) az étvágya és a testsúlya mostanában?
14. Hajlamos az utóbbi időben (indokolatlanul) vádolni magát?
15. Volt-e felhangolt, túlzottan vidám, aktív időszaka régebben?
16.Van-e olyan érzése, hogy az élete értelmetlenné vált?
Az előbbi teszt mindössze tájékoztatásul szolgál és segíti az öndiagnózist, de nem helyettesíti egy szakember diagnózisát! A depresszió megváltoztatja az agy biokémiai egyensúlyát