Aki képes némi önvizsgálatot tartani és önmagát tudatosan szemügyre venni, az könnyűszerrel észreveheti, hogy amikor lehangolt, kedvtelen vagy depressziós állapotban van, akkor a nassolásban és édességevésben próbál vigaszra találni. Chips, csoki, fagylalt és egyéb nyalánkságok fogyasztásával kárpótolja azt, ami hiányzik az életéből. Az emberek többsége ki van éhezve az érzelmekre, de leginkább a szerelemre. Amennyiben ebben nem részesül megpróbálja megédesíteni életét azáltal, hogy édességgel jutalmazza magát, ebben pedig örömét leli. Ez arra is visszavezethető, hogy gyermekkorukban sokakat édességgel jutalmaztak. Jól tudják ezt a különböző élelmiszergyártók, akik termékeikben olyan alapanyagokat használ fel, melyek gyermekkorunk ételeinek ízét vagy éppen az anyatejet idézik fel bennünk. Ezeknek célja, érzelmeink helyett az orális érzések pótlólagos kielégítése.
A fentiekkel ellentétben, amikor érzelmeink kielégülnek vagy szerelmesek vagyunk, nincs étvágyunk, mivel párunk mindenért kárpótol amire szükségünk van, ezáltal az édességről is könnyűszerrel lemondunk. Az „édesem" kifejezés is jól érzékelteti, hogy párunk megédesíti életünket. Ezzel szemben a szerelemre kiéhezett nők édességfogyasztással pótolják a szerelmet.
Mindezeknek tudatában gondoljunk arra, hogy az elfojtás és tiltás helyett alkalmanként megengedhetjük magunknak, hogy vágyainknak szabad utat engedjünk, de ennek nem szabad rögzülnie. A tiltás és lemondás ugyanis elrontják az élet élvezetét, és még inkább fokozzák a vágyat!
