Hitler második világháborús kódfejtő gépét, a Colossust, könnyedén múlta felül egy amatőr rádiós.
A teherautó méretű Colossust Londonban a nácik kódolt rádióadásainak feltörésére használták. A modern számítógép egyik ősének számító berendezés 1943-ra készült el az angol posta londoni székhelyű kutatóintézetében. Ez a dekódoló gép jóval gyorsabban dolgozott, mint az addig használt Turing Bomben elnevezésű. A Colossus 5000 jelet dolgozott fel másodpercenként, 4,5 kilowattos energiafogyasztásával pedig elég nagy áramfalónak számított.
A lényeg az volt, hogy minél gyorsabban tudja beolvasni a gép az adott üzenetet, hogy így a lehető legrövidebb idő alatt próbálja ki a kódvariációkat. Ehhez szükség volt egy elektronikusan vezérelt és programozható gépre, addig ugyanis csak mechanikus úton, és igen körülményesen tudták a megoldást produkálni.
Sokáig titokban tartották a Colossust, így az 1970-es évekig mindenki úgy tudta, hogy az amerikaiak által tervezett „dekódoló-számítógép” volt az első - pedig ez csak két évvel később készült el, amikorra az angolok már tovább is fejlesztették berendezésüket.
A lényeg az volt, hogy minél gyorsabban tudja beolvasni a gép az adott üzenetet, hogy így a lehető legrövidebb idő alatt próbálja ki a kódvariációkat. Ehhez szükség volt egy elektronikusan vezérelt és programozható gépre, addig ugyanis csak mechanikus úton, és igen körülményesen tudták a megoldást produkálni.
Sokáig titokban tartották a Colossust, így az 1970-es évekig mindenki úgy tudta, hogy az amerikaiak által tervezett „dekódoló-számítógép” volt az első - pedig ez csak két évvel később készült el, amikorra az angolok már tovább is fejlesztették berendezésüket.
Colossus
1944 júniusában ugyanis a Colossus második generációs változatát is üzembe helyezték, így a normandiai partraszállás idején már egy fejlettebb dekódolót használtak a britek. A Colossus két óra alatt fejtette meg az üzeneteket, míg korábban ez akár heteket is igénybe vehetett. Összesen tíz ilyen kolosszus működött egyszerre a britek hírszerzői centrumában, az azóta múzeummá átalakított Bletchley Parkban.
A háború után használaton kívül helyezték a Colossus-okat, eredeti elkészítési terveiket pedig titkosnak nyilvánítva a brit levéltárak őrizték. 1993-ban próbálták meg először rekonstruálni: ám ekkor mindössze pár fotóra és dokumentumra hagyakozhatott Tony Sale, aki a Bletchley Park Hírszerző Múzeum számára kívánta újjáépíteni a legendás berendezést.
2000-ben végül feloldották a titkosság alól ezeket a dokumentumokat, és ezután szabadon hozzáférhető volt a Colossus II. dokumentációja is.
Egy rádióamatőr győzte le a legendás gépet
Hatvan év után, idén november 16-án újra munkához látott az újonnan felépített Colossus. Németországból érkezett üzenetet kellett megfejtenie. A feladó az ugyancsak eredeti, Lorenz SZ 42 típusú speciális távíró-kódoló volt - ilyet használtak a nácik. Akárcsak a háború idején, német és brit rádiósok is figyelték az adást. A feladat ezúttal az volt, hogy a Colossus és egymással versengve minél hamarabb fejtsék meg az üzenetet.
A Cipher Challenge (kb. Rejtjel Kihívás) elnevezésű versenyt végül Joachim Schueth, egy bonni rádióamatőr nyerte. Saját fejlesztésű kódfejtő szoftvere segítségével két órán belül elkészült, a legkényesebb kódolási feladatot pedig alig 46 másodperc alatt oldotta meg. A Colossus viszont még péntek délután is keményen dolgozott. "Talán nem túl fair modern számítógéppel versenyre kelni a Colossus ellen. Ez a gép a számítástechnika történetének egyik legzseniálisabb alkotása, de hát azóta sokat fejlődött a technológia" - nyilatkozta szerényen a győztes.
