Távol a főváros zajától, Tata mellett, hatalmas park öleli körbe a százéves kúriát. Mögötte erdő, közelében nagy halastó. Mesés környezetben él Lajcsi és családja. A Kiskegyed olvasói az elsők, akik betekinthetnek otthonukba.
Az őr már messziről kiszúr minket a toronyból, kisvártatva nyílik a nagykapu. Az udvaron a gyerekek, Lajcsi és felesége sorakozik fel fogadásunkra. A legkisebb, István (4,5) édesanyja szoknyája mögé bújik. Lali (5) és Bogi (7) illemtudóan kezet fognak, bemutatkoznak.
- Óriási a ház, szinte el lehet tévedni benne.
- Több, mint 10 éve vettem a házat egy budai lakás áráért. A gyermekeim születése után alakítottuk ilyenné. Nem akarnak beköltözni, inkább együtt alszanak az alsó szinten. Valamennyi tárgyhozszép emlékek fűznek. Az előszobában áll nagymamám szekrénye az ő régi vasalójával, csipkés terítőjével. Mellette a faládika apám vizsgadarabja volt. A két őrangyalt, akik vigyáznak rám, egyrészt Mamitól, anyai nagyanyámtól kaptam, amikor feleségül vettem Bogit, másrészt örököltem tőle.
- Mikor kezdenek el készülődni a karácsonyra?
– Sokszor a hétköznapjaink is ünnepként telnek. Tegnap például beöltöztek jelmezbe, és meglepetés Dáridó-bulival fogadtak este a gyerekek. A karácsonyt azonban különleges várakozás előzi meg. A gyerekek velünk aludhatnak nagy hálószobánkban. Kipróbáljuk az új játékokat, hancúrozunk. Lefekvéskor mindenki párnája alá eldugok valami apróságot. Jó látni ilyenkor a boldogságot a tekintetükben!
- Mi fontosabb: az ajándék értéke vagy az, hogy minél személyre szólóbb legyen?
– Ha a feleségemnek meglátok valamilyen szépet, mindig megveszem. Egy ismerősöm jegyezte meg, mikor megszületett az első fiam: na, az asszony biztosan kétkilós aranyláncot meg bundát kapott tőlem. Az sem biztos, hogy a legdrágább a legjobb. Olykor napokig járom az Ecseri piacot. Így találtam régi kottákat, de jó zsákmány volt egy 120 éves Petőfi-kötet is. Feleségemnek már megvettem pár ajándékot, de nem bírtam ki, oda is adtam neki. Utolsó héten újra indulhatok vásárolni.
– Nehéz nekem vásárolni, mert ami megtetszik, megveszem magamnak. Nem is szeretek kapni, sokkal jobban örülök, ha adhatok.
- Hajtós élete ellenére, úgy tudni, karácsony táján szóba sem jöhet a munka.
– Amióta megszülettek a gyerekek, azóta nem vállalok fellépést ekkortájt. Szenteste itthon vagyunk, másnap elmegyünk az öcsémékhez (vagy ők jönnek hozzánk) és Bogi szüleihez.
- Szenteste a zene is főszereplő?
– Itt mindig szól a muzsika. (Gyertek, mutassuk meg a Kiskegyednek, hogyan énekelünk! – fordul a gyerekekhez, akik rá is zendítenek a Hull a pelyhesre.) Zongorázni tanítom őket, de már trombitát is adtam a kezükbe. Elsőnek kislányom tudta megfújni. Karácsonykor nem szívesen veszem elő, mert előjönnek az emlékek – apámmal, nagyapámmal és két nagybátyámmal együtt fújtuk a Csendes éjt a fa alatt. Itt hagytak a nagy trombitások. Szegényesebb karácsonyaink voltak, de nagyon meghittek. Szeretném, ha gyerekeim is tudnák, nem mindenhol olyan gazdag a Jézuska, mint nálunk. Gyűjtjük azokat a játékaikat, amelyekre nekik nincs szükségük, de más srácok még örülhetnek nekik. Egy kérésünk van: a megajándékozott ne tudja meg, hogy tőlünk van.
- Szeretné, ha a gyerekek a nyomdokaiba lépnének?
– Nagyon nem. De jó a hallásuk, Lalikát nem tudtam lebeszélni egy dobszerelésről, Bogika szépen énekel és furulyázik, Pipinek is van érzéke hozzá. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy általános műveltségükhöz magas zenei tudás járuljon.
- Mennyire veszi ki részét nevelésükből?
- Volt időszak, amikor többet láttak kabátban, mint pizsamában. Ez nekem se volt jó. De már megengedhetem magamnak, hogy a család legyen az első. Heti egyszer én viszem őket oviba, iskolába. Bogikának, ha hétközben nem is, de vasárnap mindig átnézem a füzeteit, hogyan ír, kikérdezem a leckét. Galambos nagymamám arra nevelt, hogy ne legyek könnyelmű, amink van, becsüljem meg. Így nevelem én is a gyerekeimet. A házban minden az ő kényelmüket szolgálja, méretre szabott a fürdőszobájuk is, még sincsenek elkényeztetve. Ők tartanak rendet a szobáikban. Szívügyünk a környezetvédelem. Vendégeinkre a legkisebb már rászólt, amikor nem jó helyre dobták a szemetet – mi különválogatjuk. Az utcán lehajolnak a papírfecniért – tudják, nagyobb szégyen eldobni, mint lehajolni érte.
- Miért jár büntetés?
– Ha édesanyjukkal tiszteletlenül beszélnének. De még nem fordult elő.
- Korábban nem titkolták: öt gyermeket szeretnének.
– Amikor „focicsapatot” akartam, szinte láttam magamat, amint fotelből nézem, ahogy cseperednek, de rájöttem, hogy a gyereknevelés több ennél: óriási felelősség. De mindennél jobb érzés, amikor ők várnak otthon. Szóval, még tervezünk gyereket… Ugye, anyuci?
|
