Küldetéssel indulnak
Imára, figyelmes szeretetre és szolgálatra buzdította a szombaton pappá szentelt Barta Barnabást és a diakónussá szentelt Leabu Mariust Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök.
Új papja és új diakónusa van a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyének, miután július 5-én, a tizenegy órától kezdődött szertartás keretében Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök Barta Barnabást pappá, Leabu Mariust pedig diakónussá szentelte. A szatmárnémeti Székesegyházban összegyűlt ünneplő híveknek a szentmise elején a püspök köszönetet mondott, hogy imádsággal kísérték a hivatásukat, de kérte, ezután is imádkozzanak értük, hogy mindvégig hűségesek maradhassanak vállalt kötelezettségeikhez. Imát kért papjaiért, kispapjaiért, a papi- és szerzetesi hivatásokért is, emlékezve, hogy első szombat van, a Szűzanya szombatja.
Az evangéliumi rész felolvasását követően, a diakónus és papszentelés szertartásának elején név szerint bemutatták a Püspök atyának a szentelendőket, ezután hangzott el a homília. Schönberger Jenő püspök ebben a papi út küldetés jellegére mutatott: "Isten az, aki kiválasztott! Erősen kell nekünk ebben hinni, újra és újra, őszintén kell ezt a tényt elfogadni. Ebben soha ne kételkedjetek ti sem. Isten nem téved, Ő tudja, hogy mit, miért tesz. De ennek a kiválasztottságnak van egy célja, ez pedig a küldetés. Nem magam miatt kaptam a papságot, nem magam miatt lettem kiválasztott, nem azért bíz meg engem Isten szavai hirdetésével és nem azért bízza rám saját magát, hogy nekem több legyen, mint másnak, hanem azért, hogy küldetésem révén másokhoz ezt elvigyem. Félelmeinkre a válasza, veled vagyok."
Szent Péter apostol szavaira emlékezve kérte a szentelendőket, soha ne hagyják el az imát - mely által megismerhetik Istent; legyen bennük mindig figyelmes szeretet - amelyre Jézus, életével tanít; legyenek szolgálatkészek - hiszen Krisztus is szolgálatra hív. "És mindezt miért? Tegyetek mindent Isten nagyobb dicsőségére, megmaradva Krisztus szeretetében. Így lesz teljes az örömötök. (...) Nem mondom, hogy könnyű lesz mindig elfogadni Isten akaratát, de ahová Isten helyez, ott veletek lesz a kegyelme is, amellyel rátok vár, és meg fogjátok tapasztalni, hogy nem vagytok egyedül, Ő veletek van. A feladatotok, hogy elvigyétek Istent oda, ahol szükség van rá, mert a pap arra kapott meghívást, hogy az imában találkozzon Krisztussal, megismerje és szeresse Őt a keresztútján is, amely a szeretet szolgálatának tevékeny és önmegtagadó útja. Csakis ez bizonyítja és tanúsítja Isten iránti szeretetének hitelességét és ez által tükröződik vissza Krisztus irgalmas arca. Kedves híveim, ezt ti se feledjétek, mi nem önmagunkért, hanem értetek vagyunk. Minden pap ajándék a közösség számára. Fogadjátok őket is úgy, és segítsétek őket, hogy azok lehessenek, akiknek Isten szánta őket."
A szentbeszédet követően a szentelendők a püspök elé járultak, összekulcsolt kezüket az ő kezébe téve tiszteletet és engedelmességet ígértek, majd az önátadás jeleként leborulva - ezzel is kifejezve, hogy egészen Istennek, és a rájuk bízott lelkeknek szentelik magukat -, a hívek pedig térdelve imádkozták a Mindenszentek Litániáját. Ezután következett a diakónusszentelés leglényegesebb része, a kézrátétel és a felszentelő ima, amely után az újonnan felszentelt Leabu Marius beöltözött a szerpapok sajátos öltözékébe, a stólába és dalmatikába, a püspöktől pedig átvette az evangéliumos könyvet annak jeleként, hogy a diakónusszentelésben hatalmat kapott Isten igéjének hirdetésére.
A papszentelés leglényegesebb része, a kézrátétel és a felszentelő ima során a püspök az eléje járuló Barta Barnabás fejére tette a kezét, és csendben imádkozott felette, majd a jelenlevő papság is ezt tette. Az újonnan felszentelt beöltözött a papi módra viselt stólába és miseruhába, majd a püspök megkente krizmával a kezét, hiszen így valósul meg az írás szava: „Az Úr lelke rajtam, Ő kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket" (Iz 61,1). Az áldozati adományok átadása során Barta Barnabás kezével érintette az ostyát és a kelyhet a borral, annak jeleként, hogy a papszentelésben hatalmat kapott arra, hogy a szentmiseáldozatot bemutassa. Ezután a püspök békecsókkal köszöntötte őt, majd a papság is ezt tette, Krisztus barátságának jeleként: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, hanem barátaimnak mondalak titeket" (Jn 15,15). A papszentelés szertartását követően a szentmise a felajánlással folytatódott.
A legszentebb áldozat bemutatásának végén Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök megköszönte a szülőknek azt a szeretetet, amellyel gyermeküket felnevelték, és Isten, valamint az egyházmegye szolgálatára engedték. Köszönetet mondott ugyanakkor a Gyulafehérvári- és Esztergomi Papnevelő Intézetek nevelőinek és tanárainak, a plébános atyáknak és mindazoknak az imádkozóknak, akik kitartóan kérték és kérik az Aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Megköszönte ugyanakkor az újonnan felszentelteknek, hogy elfogadták a meghívást, de mindenek előtt a Jóistennek, aki a hivatást adja. Végül emlékeztetett: "Ne felejtsünk el mindig buzgón imádkozni Istenhez, hogy küldjön hivatásokat nekünk."
