Érkeztek motorosok a szomszédos megyékből, Biharból, Szilágyból, de szép számmal jöttek a határ túloldaláról, Magyarországról is. A résztvevők számát figyelembe véve talán nem túlzás azt állítani, ez volt a legnagyobb motoros esemény, amit Szatmáron valaha szerveztek. Az Október 25. tér dugig megtelt a kétkerekűekkel, olyan volt a város új központja, mint egy hatalmas hangyaboly. Csillogtak-villogtak a motorcsodák, mint egy páncélos lovashadosztály.
A mintegy négyszáz motoros 14.00 óra körül hagyta el a városközpontot. Végighaladtak a Batizi úton, onnan a Golescu-hídig, majd Szatmárhegy felé vették az irányt.
Itt, Szatmárhegyen, a görög katolikus temetőben állították fel ugyanis az elhunyt motorosok emlékművét. Hogy miért pont oda? „Pusztán a véletlen műve", magyarázza Wolf Sándor, a klub alelnöke. „Mivel az előző városvezetés nem volt fogékony az ötletre, más helyet kellett keresnünk. Egyik klubtag mesélt az elképzelésről egy ismerősének és ő vetette fel az ötletet. Így esett a választás Szatmárhegyre. Amúgy mindent, a tervezést, a kivitelezést, az építést, a finanszírozást mi végeztük", magyarázta Wolf.
A helyszínre érve felavatták az emlékművet, majd a község sportpályáján minden részvevőt szeretetpálinkával és bográccsal vártak. Koncertek, igazi buli zárta a napot - aki pedig akart, az sátorban alhatott.