Az immár hagyományos felvonulást a szatmári Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet, a Johann Ettinger Német Líceum, valamint a Kálvária templom német közössége szervezte. Előzetesen a szervezők hatszáz gyerekre számítottak és nem kellett csalódniuk: ki babakocsiban, ki saját lábán, ki édesapja nyakában, de ott voltak. Mindent átható jókedvüket és mosolyukat a félhomályban is érezhettük.
A tömeg a Kálvária-templomnál találkozott, majd 17.30-kor a Székesegyháztól indult a menet. Megkerülte a Szabadság-teret, majd az Eötvös-utcán és a Kossuth utcán keresztül jutott vissza a Kálvária-templomhoz. Itt a gyerekek németül, magyarul és románul imádkoztak, majd vetítéssel kísért háromnyelvű bemutató segítségével tudhatták meg, ki is volt Szent Márton.
A történelem összesen három Szent Mártont tart számon - közülük ketten a római birodalomhoz tartozó Pannónia szülöttei: Tours-i és bragai Szent Márton. Közülük a 316-ban Savariában, a mai Szombathelyen született Martinus Turonensis az ismertebb.
Szülei jómódú pogányok voltak. Apja katonatiszt, aki jó szolgálataiért Itáliában kapott földet. Márton 12 évesen, szülei akarata ellenére felveszi a kereszténységet, majd 19 évesen katona lesz. 341-ben azonban hátat fordít a hadseregnek, hogy istent szolgálhassa. Húsz évvel később Ligugében megalapítja Európa első szerzetes kolostorát, újabb tíz évvel később pedig megválasztják Tours püspökének - akarata ellenére, hisz ő életét a térítésnek szentelte. A legenda szerint egy lúdak számára készült istállóban bújt el, ám azok gágogásával elárulják, így nem menekülhetett el felszentelése elől. 397-ben halt meg.
Szent Márton életében az elesettek, a koldusok segítője volt, ezért a szatmárnémeti felvonulás is a jótékonyság nevében zajlott: a lámpásokba szükséges gyertyákat a résztvevők Gemeinsam és az Ettinger Líceum önkénteseitől vásárolták meg, az ily módon összegyűlt pénzt a Caritas kapta.