Csűry Bálint a Szatmár megyei Egriben született 1886. február 13-án. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, majd 1911-ben magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen. 1910-től 1932-ig a kolozsvári református kollégium tanára volt, egyidejűleg 1920-1921-ben a református tanítóképző intézetben, 1922-1923-ban a Marianumban is előadott. Pedagógusi munkájával párhuzamosan továbbtanult a kolozsvári egyetemen, s 1917-ben bölcsészdoktori képesítést szerzett. 1930-ban a magyar népnyelv tárgyköréből habilitált, és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára lett.
1932-ben nevezték ki a debreceni Tisza István Tudományegyetemre a magyar nyelvészet és a finnugor összehasonlító nyelvészet rendkívüli tanárává, majd 1934-ben rendes tanárrá lépett elő. Egy tanéven keresztül, 1937-1938-ban a bölcsészettudományi kar dékáni tisztségét is ellátta. 1938-tól haláláig az általa szervezett és alapított debreceni Magyar Népnyelvkutató Intézet igazgatója volt.
Csűry Bálint a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a magyar nyelvjáráskutatás egyik legjelentősebb alakja. Módszertani újításaival és tudományszervező tevékenységével sokat tett a hazai dialektológia tudományának 1930-as évekbeli fellendüléséért.
Csűry Debrecenben hunyt el, 1941. február 13-án.