Az ünnepi istentiszteleten Ft. Csűry István püspök hirdetett igét, majd Dr. Pálfi József lelkipásztor és egyetemi tanár beszélt az egyházközség egykori lelkészéről. Sárközi Lajos 1920 és 1953 között szolgált Szatmárnémetiben, majd Szinérváralján töltötte utolsó szolgálati éveit - ugyan a szatmári presbitérium örök életére választotta lelkipásztornak, politikai okokból helyezték el a jelenleg Máramaros megyéhez tartozó kisvárosba.
A lelkipásztori feladatok mellett Sárközi Lajos igen gazdag és sokoldalú egyházi, irodalmi, közművelődési, közösségi, jótékonysági tevékenységet folytatott. Prédikációs- és imádságoskönyvek, saját maga által kiadott káté, elbeszélések és karcolatok, humoros írások szerzője, de írt mesejátékot és színművet is.
Harmadmagában szerkesztette és kiadta a Protestáns Naptárt, valamint a Szatmári Református Híradót. Tucatnyi közéleti tisztséget töltött be: a Kölcsey Kör, a Magyar Párt, a Dalárda, a Jótékony Nőegylet elnöke, a Református Gimnázium igazgatótanácsi tagja, az Iparos Otthon vezetőségi tagja volt.
Sárközi Lajos unokája, Dr. Ábrám Zoltán a lelkipásztorról most megjelent könyvről beszélt. A kiadvány az Otthonom, Szatmár megye sorozat 42. kötete, tematika szempontjából pedig három részre osztható. Az elsőben a Sárköziről írt méltatások, presbitériumi jegyzőkönyv-idézetek olvashatók. A második részben az írásai, beiktatási beszéde, prédikációs beszédei olvashatók - ezek között ott van az is, amelyet a neves szatmári orvos, Dr. Lükő Béla temetésén mondott el. A könyv harmadik része Sárközi Lajossal kapcsolatos dokumentumok és okiratok tára, de kéziratokat és fotókat is tartalmaz.
Ezt követte az emléktábla leleplezése. Ezt az egykori lelkipásztor leszármazottainak kezdeményezésére helyezte el a Németi templom közössége Sárközi születésének 130., halálának pedig 50. évfordulója alkalmából.
Az emléktáblát Ábrám Sámuel és Ft. Csűry István református püspök leplezte le.