Kerouac már élete során híressé vált, de kevés kritikai elismerést kapott. Ma viszont jelentős és befolyásos szerzőként tartják számon. Írásai gyakran tükrözik azt a vágyát, hogy kiszabaduljon a társadalmi kötöttségekből, és magasabb értelmet találjon. Útkeresése folyamán az író drogokkal kísérletezett, és behajózta a világot.
A Grinsberg által terjesztett legenda egy része igaz, egy része túlzás. 2007-ben végre megjelent ez az erdeti Úton; és a könyvet magyarul is olvashatjuk, úgy ahogy Kerouac eredetileg megalkotta. A valóságos nevekkel és azokkal az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett változatból kimaradtak.
Az Úton a beatnemzedék leghíresebb műve, amely azonban jóval több, mint egy új életérzés kiáltványa; az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el a mind újabb nemzedékeket.
A mű cselekménye nagyon egyszerű: Sal Paradise, Dean Moriarty és barátaik keresztül-kasul száguldoznak az amerikai kontinensen, miközben végesincs beszélgetéseket folytatnak. A vándorlás, a száguldás, a “ma itt, holnap ott” állandó bizonytalansága adja a regény látszólag laza szerkezetét. Valójában azonban az út, a vándorlás maga a cél, s ez a szimbólum teremti meg a mű strukturális egységét.