Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus. Férje, Szobotka Tibor író alakját Megmaradt Szobotkának című művében idézi fel.
Az imádott férj 1982-ben hal meg. Ő Szabó Magda szemében a mellőzött zseni, s a napló - a magára maradt asszony és írótárs rögzített belső monológja - a gyász megrendítő, intim, vallomásos dokumentuma.
Szabó Magda hitt a halottak jelenlétében, az e világ és a túlvilág közötti átjárásban, és úgy beszél a naplóban Szobotkához, mintha ő hallaná, még ha nem válaszol is. Újra meg újra felidézi az együtt töltött harmincnégy év szépséges és fájdalmas eseményeit, felejthetetlen pillanatait; újra meg újra kinyilvánítja halálvágyát, létének értelmetlenségét, de ugyanakkor okot is talál a továbbélésre: feladatának tartja a holtában is jelenlévőnek érzett társ életművének gondozását, s ez ad neki erőt a folytatáshoz.