Könyvajánló: Előttem az élet

Megdöbbentő történet. Nem mese, hanem a valóság. Egy tíz éves kisfiú által megélt valóság, aki koravén bölcsességgel és megdöbbentő ártatlan obszcenitással szól az olvasóhoz.

Mikor kézbe vettem a könyvet, fogalmam sem volt mit rejteget, hiszen a fülszövegből nem derül ki a lényeg. Bár korábban hallottam az orosz származású író, filmrendező, Emile Ajar figyelemfelkeltő stílusáról, mégsem gondoltam, hogy ez a regény éppen ennyire felkelti majd a figyelmemet.

A remekmű cselekménye egyszerű: Momo, az árva arab kisfiú, aki a történetet meséli, és a zsidó származású, koncentrációs tábort is megjárt Rosa mama, a megöregedett prosti különleges kapcsolatát tárja elénk. Minden Párizsban történik, körülbelül a hatvanas években, egy javarészt bevándorlók lakta gettóban, ahol különböző nációk élnek egymás mellett békességben, a társadalom perifériáján. A szegénység, a másság, és a szexipar errefelé teljesen természetes. A kurvák és stricik világa ez, ahol "nem könnyű gyereket nevelni". Mégis van, aki megpróbálja. Persze nem tisztán szeretetből, hisz Rosa mama ebből él.

Rosa mama a környék „balesetgyerekeinek" gondozója, némi pénzért vigyáz a prostituáltak törvénytelen gyermekeire, elrejtve őket a gyámhatóság elől. Az egyik gyerek közöttük Momo, aki végig Rosa mamánál marad, ugyanis érte soha sem jön senki. Természetesnek találja a világot amelyben felnő, hiszen nem is ismer mást. A kisfiút az öreg Hamil látja el bölcsességekkel, tőle tanul olyasmit, hogy „szeretet nélkül nem lehet élni", illetve, hogy „a félelem az ember legjobb barátja."

Momo véletlenül jön rá, hogy nem is tíz, hanem tizennégy éves. Hirtelen el kell válnia Rosa mamától és felnőttként kell viselkednie. Nagyon érdekes történet egy kegyetlen világból, megéri elolvasni.