- Az orvosok kérték, fáradjak ki, de amikor becsuktam magam mögött az ajtót, Laci köhögve, fuldokolva kiáltott utánam, hogy: Kriszta! Kriszta! Most is könnyes a szemem, ahogy erre gondolok. Persze azonnal visszamentem, és fogtam a kezét - emlékezett Krisztina, aki ekkor tudta meg, ő mentette meg Komár László életét. Ha csak öt perccel később ért volna vele a kórházba, már nem lehetett volna megmenteni az énekes életét. Végzett volna vele a tüdőembólia. - Ez nem egyedül az én érdemem - mondta szerényen Kriszta, és elmesélte, mi történt.
- Laci le kellett mondja a szeptember 22-i fellépését, mert úgy érezte, kiújult a gerincsérve, de ezúttal gyengének is érezte magát - emlékezett az élettárs, és hozzátette, ekkor nem gyanakodtak komolyabb bajra. - Elment a kiropraktőrhöz, ahova járni szokott elektromos kezelésre, de nem javult az állapota, és köhögni is kezdett. Múlt kedden aztán szó szerint rátört a mellkasi fájdalom, és olyan erőtlen lett, hogy mozogni alig bírt. Azonnal felhívta orvos barátját, aki a panaszok, és Laci köhögő, elcsukló hangja hallatán azonnal tüdőembóliára gondolt, és utasított, rögtön rángassam be a kocsiba, és tapossak a gázba. Ő közben felhívta a kórházat. Sosem felejtem, egy kis csapat várt minket.
A jól időzített életmentés után nehéz napok következtek. Szerencsére, volt egy üres kétágyas szoba, ahová ideiglenesen Kriszta is beköltözött.
A cikk folytatásáért kattints ide!