Kökényesd vezetője a község megalakulása óta foglalja el a polgármesteri széket, és úgy érzi, tapasztalatával és fiatalos dinamizmusával továbbra is ő lehet az, aki tovább viszi a fejlődés útján a 2005-ben létrejött közigazgatási egységet. Az alábbiakban ezen hét év legfontosabb megvalósításairól, és jövőbeni terveiről kérdeztük az RMDSZ színeiben ismét megmérkőző polgármestert, és megpróbálunk betekinteni személyes világába is.
- Kezdhetnénk egy bemutatkozással....
- Az akkor még működő halmi kórházban születtem 1980 június 19-én, és mondhatom, hogy az azóta eltelt 32 év során mindig is kökényesdi voltam. Akadt ugyan néhány év, mikor a megyeközpontban laktam, de mint a feleségem azóta is gyakran emlegeti, három napnál tovább nehezen bírtam a város levegőjét, és amint tehettem, szó szerint szaladtam ki Kökényesdre. Tanulmányaimat a helyi iskolában kezdtem, majd a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontban érettségiztem. Innen a Vasile Goldis Egyetemre vezetett az utam, ahonnan egy év után dobbantottam, és nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium hallgatójaként próbáltam elsajátítani az újságírás alapismereteit. Közben ugyanis főállásban a Szatmári Friss Újsághoz szerződtem, ahol elsősorban sporttal és a vidéki önkormányzatokkal foglalkoztam. Később aztán a megyei Tanácshoz irányítottak át, onnan pedig már ők irányítottak tovább a 2005-ben megalakult Kökényesd község élére. Három hónapig ideiglenes polgármesterként próbáltam elindítani a közel negyven év után újraalakult önkormányzatot, azt követően pedig két helyhatósági választás során is polgármesterré választottak.
- Az alapoktól felépíteni egy új községet nem lehetett könnyű feladat.... Nem fáradt bele, nem érezte-e esetleg szükségét a váltásnak, és másra bízni az irányítást?
- Az igazat megvallva, gondolkoztam ezen is, aztán hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, mégis jelöltetem magam. Hogy környékünk neves költőjét, Gellért Sándort idézzem, „valakinek állnia kell a tornác küszöbére", és úgy érzem, ez a valaki jelen pillanatban még én kell legyek. Alig 25 éves fiatalemberként szembesülnöm kellett azzal, hogy milyen problémákkal jár az önkormányzati munka, és meggyőződésem, hogy évekre visszavetné a község fejlődését egy mostani váltás. Kökényesdnek pedig egy közel fél évszázados lemaradást kell bepótolnia, így ezt nem engedhetjük meg mi, itteniek. És nem engedhetem meg én sem, elvégre itt szeretném leélni az életemet, és szeretném, ha ezt ideális körülmények között, megfelelő közegben tehetném majd meg.
- Említette, hogy komoly lemaradásuk volt a környékbeli községekkel szemben... Mennyit sikerült faragniuk a hátrányból?
- Véleményem szerint a következő négy év vízválasztó lehet. Amennyiben Kökényesden és Szatmár megyében továbbra is az RMDSZ lesz a vezető politikai formáció, úgy vélem, községünk infrastruktúra, oktatás, kultúra és sport terén is felveszi a versenyt bármelyik Szatmár megyei településsel. Mikor polgármester lettem, mindössze a halmi vasútállomástól Csedregbe vezető út volt leaszfaltozva, de azon is olyan gödrök voltak, hogy lehetetlen volt normálisan közlekedni, a községi utak pedig sokkal inkább hasonlítottak kacsaúsztatókra, mintsem utakra. Éppen ezért az adminisztratív munka megszervezése után az úthálózat rendbetétele volt a legfontosabb feladatom. Hét év után elértük azt, hogy helyi költségvetésből közel öt kilométernyi utcát aszfaltoztunk le, és minden mellékutca le van kövezve. Sikerült a hat kilométernyi megyei utat is újraaszfaltozni, így ez a problémánk megoldódott. Apropó, megyei út... Kevesen tudják, hogy ennek a felújítási projektjét még annak idején a Szabó István vezette Megyei Tanács rendelte el, majd miután új vezetés került a megye élére, senki nem foglalkozott vele.
Szerencsénkre Csehi Árpád első megválasztására még éppen idejében került sor, így az elnök úr őrületes tempójú hajrájának köszönhetően sikerült megvalósítanunk ezt a több millió eurós beruházást. Ezen kivül modernizáltuk a középületeket, és bátram ki merem jelenteni például, hogy mienk a megye egyik legszebb kultúrotthona. Az épület elé RMDSZ-s közbenjárással parkot készítettünk, és még órákig sorolhatnám a megvalósításokat. Ha mégis ki kellene még emelnem valamit, akkor az egykoron legendás sportélet újraélesztése lenne. Kökényesdnek mindig is neves futballcsapata volt, ami aztán még a rendszerváltás előtti években megszűnt. Amint azt anyagi korlátaink lehetővé tették, ennek is figyelmet szenteltünk, és lassan minden körülmény adott ahhoz, hogy az itteni gyerekek ideális körülmények között sportolhassanak. Az eredmények is jönnek lassan, alsó tagozatos iskolás csapatunk például megyei második lett az iskolák közötti labdarúgó bajnokságban, a felső tagozatosok pedig a dobogó harmadik fokára állhattak fel.
- Mit tart a következő négy év legfontosabb beruházásának?
- Az RMDSZ helyi csapata Csehi Árpáddal közösen dolgozott ki egy prioritást listát, amelynek megvalósítására a következő négy évben kell sort keríteni. Ezek közül a legfontosabb a már elkezdődött új iskola befejezése, amelynek építése jelenleg is zajlik, akárcsak az ivóvízhálózat kiépitése. Amint ez megvalósul, kezdődhet a kanalizáló rendszer lefektetése, és a még fennmaradt 4,6 kilométernyi út leaszfaltozása. Egyébként utóbbi miatt akadnak olyanok, akik támadnak, azt azonban mindenkinek meg kell értenie, hogy csak szisztematikusan lehet építkezni. Csak azért, hogy néhány ember elégedett legyen, nem fogunk pénzt kidobni az ablakon, hogy három év múlva feltörjük majd az utat. Ha kész lesz a kanalizálás, azt követően lehet majd aszfaltozni is.
- Végezetül: milyen eredményre számít június 10-én?
- Úgy vélem, akárcsak a legutóbbi választásokon, ismét sikeresen szerepelünk majd, hiszen az embereknek csak nagyon kis részét lehet megvenni üres szavakkal, igazán a tettek számítanak. Remélem, hogy ezt megértik mindenhol a megyében, hiszen a Szatmár megyei magyar települések csak akkor lehetnek igazán sikeresek, ha a megyei tanács elnöki tisztségét is a mi jelöltünk tölti be. Én és a csapatom ezért dolgozunk, elvégre ez mindannyiunk érdeke.