Kitárult az Irgalmasság Kapuja Szatmárnémetiben!

Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök nyitotta meg december 13-án, vasárnap a szatmárnémeti székesegyház „Irgalmasság Kapuját".

Az ünnepekkor tapasztalt „kapuig tartó, álló tömeg" jellemezte a november 13-i, tizenegy órától kezdődött szentmisét a szatmárnémeti székesegyházban, amikor Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök megnyitotta az „Irgalmasság Kapuját". A székesegyház főbejárata a szatmárnémeti kapu, de az egyházmegyében, Nagykárolyban a Kalazanci Szent József templom, Nagybányán a Szentháromság templom, valamint Máramarosszigeten a Borromeo Szent Károly templom egyik bejárata is az „Irgalmasság Kapuja" lett Ferenc pápa kérésére, aki Szeplőtelen fogantatás ünnepén a Szent Péter-bazilika kapuját nyitotta meg, vasárnap pedig a Lateráni Szent János-bazilikáét.

A szentmise elején a Püspök, a búcsús alkalmakhoz és a húsvéti vigília szertartáshoz hasonlóan az asszisztenciával a főbejárathoz vonult, ahol Ft. Hársfalvi Ottó általános helynök, a Székesegyház plébánosa vezette fel a történéseket: „Ferenc Szentatyánk jóvoltából és akaratából megkezdjük az Irgalmasság rendkívüli szentévét. Kitárul előttünk a szent kapu, maga Krisztus az, aki az Egyház szolgálata által bevezet minket Isten szeretetének misztériumába. Ez a mértéket nem ismerő szeretet az egész emberiséget átöleli. Nyissuk meg szívünket a Szentlélek működése előtt, élesszük fel magunkban a vágyat, hogy készséges örömmel megfeleljünk közös keresztény hivatásunknak, az életszentségnek."

A Püspök ezt követően könyörgött, majd megnyitotta a kaput és bevonult az oltárhoz, ahol megkezdte a vasárnapi szentmisét.

A szentbeszédében Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök Európa és a világ jelen megpróbáltatásaira utalt, amikor azt mondta, a Szentlélek irányítja az Egyházat, hogy éppen most irgalmasságot, kegyelmet kér az Istentől az emberiség megmaradásáért: „Kegyelmi időt élünk. A Szentatya még biztosan nem tudta azt, hogy mi köszönt ránk, Európára ősszel, de a Szentlélek Úristen már nagyon jól tudta, és ő, aki a Szentatyát irányítja, eszébe juttatta, itt az ideje egy új kegyelmi időt meghirdetnie. Szeplőtelen fogantatás ünnepén, a II. Vatikáni Zsinat zárónapjának ötvenedik évfordulóján megnyitotta a Szent Péter-bazilika Isteni irgalmasságának szent kapuját, és meghirdette az egész Egyház számára az Irgalmasság Szentévét. Legyünk mind olyan irgalmasok, mint a Mennyei Atya. Az Egyház buzdít minket, hogy ne feledjük el, Isten irgalmas szeretettel van irántunk mindig, bennünket haza vár. De ne feledjük azt sem, hogy nekünk is ilyen irgalmas szeretettel kell, hogy embertestvéreink felé forduljunk. Első sorban azok felé, akikkel együtt élünk, akik közelebb vannak hozzánk, de minden megkeresztelt és még meg nem keresztelt embertestvérünk felé."

Advent harmadik vasárnapja, örömvasárnap lévén, az örömről is elmélkedett: „Minek örülünk ma? Mindenek előtt a most megnyílt irgalmasság évének örülünk. De ugyanúgy, igyekszünk az egyházmegyénkben megnyitott Krisztus-közösség Évét is szemünk előtt tartva, a nagy családi közösségbe építeni azt a szeretetet, amely Krisztusban volt, irántunk. Örülnünk kell, mert az Úr közel van, érkezik, és mi várni akarjuk őt."

A püspök az adventi idővel kapcsolatban kiemelte, az örömvasárnapon kívül ezt a bűnbánat kell, hogy jellemezze. Elítélte azt a hangokkal, fényekkel teli, profit-orientált hozzáállást, amely Európára, a világra és már Szatmárnémetire is jellemző: a hangszórókból egész nap és minden nap szól adventben is a karácsonyi zene, és a vásárlásra, fogyasztásra silányítják az ünnepre való készülődést. „Nemcsak most, de egész életünkben vágyakozó szeretettel készüljünk az Úr fogadására, hogy amikor eljön, amikor berobban az életünkbe a karácsony, akkor felszabadultan tudjunk örülni Jézus Krisztusnak. Ne már egy hónappal előtte 'karácsonyi nótákat' énekeljünk! Ne menjünk el ezen a mellékvágányon. Azok akarják újabban megmondani nekünk, hogy mi a karácsony, akiknek csak a pénz számít... Nem az adventi vásár készít minket elő a karácsonyra, hanem a bűnbánat, az, hogy gyónunk, áldozunk, foglalkozunk a lelkünkkel! És ma van isteni irgalom, mert Isten nem feledkezik meg rólunk, Isten közel van! Ennek kell, hogy örüljünk! Mindenki tegye meg ott, ahol van, azt amit tőle Isten elvár."

Az áldozatbemutatás végén Nm és Ft. Schönberger Jenő püspök újra az örömre irányította a hívek figyelmét: „Én minden szentmise végén a legnagyobb örömet igyekszem kívánni a híveimnek. Hiszen minek, kinek kell örülnünk? Annak, hogy az Úr velünk van. Hát engedjük is, hogy velünk maradjon."

Nem véletlenül, kivételesen hosszú volt a sor a gyóntatószéknél a Székesegyházban ezen a bizonyos vasárnapon, hiszen sokan akartak az elsők között részesülni a kegyelemben, amit az Irgalmasság kapuja is hoz. Ez alkalommal, talán másként léptek ki a templomból a világba a hívek a szentmise után, és vitték magukkal a békét a családjukba, otthonaikba, közösségeikbe.