Kispálra bulizott Erdély

Szerdán megmozdult Erdély. Partiumból, Székelyföldről indultak fiatalok és idősek Kolozsvárra, hogy még egyszer utoljára részük lehessen a több  mint húsz éves Kispál és a Borz koncertjében a kincses városban.

A helyszínre érkezve a gyülekező emberek soraiban, fel-feltűntek az ismerős arcok, egymást köszöntötték a rég nem látott barátok. A nyitó zenekar koncertjén még viszonylag kis számban volt jelen a közönség, a sportcsarnok előterében talán többen is tolongtak, mint a színpad előtt. Ez valószínűleg a mozgóboltoknak is köszönhető volt, ahonnan az érdekeltek beszerezhették a szükséges üdítőjüket, sörüket. Ez utóbbiból szemmel láthatóan több is fogyott, mint például az amerikai álom, ugyanakkor a világ 23-ik csodájának is nevezhető piros csomagolású adrenalinfokozó üdítőből. Sorra hozták be az újabb és újabb doboz sört, elmondható volt tehát, hogy a koncertre nem feltétlenül az antialkoholisták érkeztek. Egyesek az előzenekar, a szászrégeni Titán frontemberének Demjén Ferencel való hasonlóságán élcelődtek, mások régi sztorikat elevenítettek fel.

A megszokott színvonalat nyújtották a fiúk

Aztán amint a színpadra léptek a pécsi „fenegyerekek" a sportcsarnok előtere pillanatok alatt kiürült. Mintha a hangfalak nem kifele bocsájtották volna a hangerőt, hanem vákuumszerűen magukhoz húzták volna az embereket. És akkor elkezdődött a buli. A több ezer rajongó Lovasival együtt énekelte a régi slágereket, csakúgy, mint a frissebb szerzeményeket. A zenekar a pályafutásának minden szakaszából eljátszott számokat, a lassúbb témájúaktól a pörgősekig egyaránt. Lovasi Bandi bár néhány számban kihagyott szövegrészleteket, ez szemmel láthatóan senkit sem zavart, a közönség elénekelte helyette is. A közönség igyekezett kihasználni a koncert minden percét, hiszen még nem tudni, a Sziget fesztiválos búcsúkoncert után lehet-e látni még valaha színpadon az alternatív magyar zene meghonosítóit.

Több ezren buliztak a pécsi zenakar számaira

A koncertet követően a bejárat mellett autogramokat osztottak, a rajongók képesek voltak sokáig is elidőzni azért, hogy megkapják kedvenceik aláírását, esetleg néhány szót váltsanak velük. A szatmar.ro-nak sikerült a koncert előtt interjút is készítenie Kispál Andrással, akivel az elmúlt több mint húsz évre tekintettünk vissza.

Egyedi Zsolt: Több, mint húsz év távlatából milyennek látod az indulást, és ehhez képest milyen lett a vége?

Kispál: Hát elég nehéz kérdés... Az indulás egy kis ad hoc jellegű, inkább szerencsésnek nevezhető történet. Olyan társak találtak egymásra, akik passzoltak egymáshoz. Emellett még sikerült egy-két épkézláb ötletet is felvonultatnunk, amit a második szerencsének tartok, a harmadik szerencse pedig az volt, hogy a rendszerváltozás után pont akkor kezdtünk el zenélni, amikor nyitni kezdtek az egyetemi klubok, ahol alkalmunk nyílt ezeknek a zsengéinknek a bemutatására. Aztán beindult minden és szükségünk lett menedzserre, szervezőre. Aztán jöttek a személycserék, amiket soha nem értettem, de minden bizonnyal ízlésbeli problémák miatt történtek. Aztán, amikor jöttek a csarnokos bulik, lassan kezdte elveszíteni a báját. A végére mindenki változik...

Egyedi Zsolt: Amikor elindult a zenekar, tudtál már zenélni, vagy akkor tanulgattál?

Kispál: Tanártól soha nem tanultam a gitározást. Nagy nehézségek árán leszedtem gitározást magnóról, azoktól a zenekaroktól, akiket szerettem, aztán több kis zenekarban is játszottam. Olyanokban, amilyenek ma is vannak... Egyik héten megalakulnak, másik héten felbomlanak. 23-24 éves lehettem, amikor úgy gondoltam abbahagyom ezt az egészet, és ekkor találkoztam a többiekkel...

Lovasi szerdán is kitett magáért

Egyedi Zsolt: Pécsről indultatok és a későbbiekben sem költöztetek a fővárosba. Mennyire befolyásolta ez a zenekar életét?

Kispál: Megnehezítette a kommunikáció miatt, ugyanakkor az elszigeteltség miatt nem értek bennünket olyan hatások, amik mondjuk a budapesti rock zenekarokat érték. Mi ugyanúgy éljük mai napig is a kisvárosi életünket és nem is vágyunk Budapestre.

Egyedi Zsolt: A zenekaron belül milyen volt kezdetben a viszony és milyenné vált mára?

Kispál: Mi attól voltunk erősek, hogyha egyvalakinek volt valamije, az mind a hármunké volt. Irtózatos összetartás volt jellemző ránk. Ez az összetartás a mai napig is megvan, sok mindent megbeszélünk, ha pedig bármelyikünk olyan helyzetbe kerül, nyilvánvaló, hogy a másik lép és segíti.

A közönség egyhangként énekelte a szövegeket

Egyedi Zsolt: Akkor végül is meguntátok a zenélésnek ezt a formáját, ezért döntöttetek a szünet mellett?

Kispál: Ugyanazokat a köröket futjuk, stilisztikailag már teljesen behatárolt ez a történet, már tudjuk egymásról, hogy ki mit fog lépni. Így nem igazán van varázsa.

Egyedi Zsolt: Nem nehéz ennyi idő után abbahagyni?

Kispál: Ebben a pillanatban már nem... Régebb óta gondolkodtunk rajta, és egyszercsak leültünk Bandival és úgy határoztunk, hogy akkor ezt most hagyjuk abba. Most mindenkinek vannak elképzelései, tervei. Én már új zenekart csináltam. Próbálunk, új számokat írunk, teljesen más műfajban, rám jellemző zenét csinálunk.

Egyedi Zsolt: Milyen műfajban zenéltek?

Kispál: Hát gitár-centrikusabb, ritmikusabb, elektroefekteket használunk, de nem tudom elmagyarázni, körülírni, mert bonyolult. Arra sem tudok konkrét választ adni, hogy hogy fogjuk hívni a zenekart. Többen mondták, hogy megérdemelném, hogy az én nevem legyen, mint Koncz Zsuzsa esetében. Azonban úgy gondolom, találok majd jobbat. Ez a névválasztás viszont egy nagyon nehéz kérdés, amivel gyerekeim születésekor szembesültem utoljára.

Egyedi Zsolt: Érezted-e valaha is úgy, hogy a zenekaron belül háttérbe szorultál, annak ellenére, hogy a zenekar neve a te nevedet viseli, és te is alapítója vagy? A Kispál és a Borzot legtöbben Lovasival asszociálják...

Kispál: Én soha nem gondolkodtam az ilyesmin. Az én dolgom az volt, hogy zenét csináljak. Nem próbáltam nyomulni a mikrofonhoz, nem ez volt a dolgom, nem is érdekelt.

A jó gitárjáték és a cigaretta Kispált fémjelzi

Egyedi Zsolt: Mi a kedvenc sztorid a zenekar életéből?

Kispál: Van egy számomra nagyon kellemes, ám Lovasi számára annál kellemetlenebb emlékem. Egy félig kész stúdióban vettük fel az anyagot Pesten és tele volt szétdobált szigetelőanyaggal. Bandi a hajnali órákban megérkezett enyhén illuminált állapotban és lepihent. Megsajnáltam és egy építőanyag darabot a feje alá tettem, amiről reggel kiderült, hogy üveggyapot volt. Lovasi meg kipirosodott nyakkal, vakarózva és ordítva kérdezte, hogy ki volt az az állat, aki a feje alá tette azt?! Erre mindig szívesen emlékszem.

Egyedi Zsolt: A szokásos sablonkérdéstől én sem kíméllek meg: mit vársz a mai koncerttől?

Kispál: Remélem szép, színvonalas lesz. Nagyon régóta játszottunk és számainkból rengeteg variáció van, amiket szintén rég nem játszottunk. Mindent elkövetünk, hogy hangulatilag is és látványilag is jó legyen minden.

Egyedi Zsolt: Látom most már készülnötök kell. Nem hagyhatom ki viszont az utolsó kérdésem. Mikorra várható a zenekar újbóli összeállása? Rengeteg zenekarnál - például LGT, Piramis, Illés -láthattuk, többször is összeálltak, búcsúbulikat szerveztek.

Kispál: A zenekar nem bomlik fel, csak határozatlan időre felhagyunk a koncertezéssel. Rengeteg dolgunk van még, régi dolgokat ápolni, kiadói dolgokkal kell foglalkozzunk. Lehet soha nem lépünk már fel, de az is lehet, hogy tíz év múlva majd újra, közösen színpadra állunk.

Méltóan búcsúztak a zenészek