Liu Su-ven azt hangoztatta, hogy Kína egyes részein még mindig küzdenek a szegénység ellen, az áramhiány mellett vidéken nem ritka a vezetékes ivóvíz hiánya, és sokaknak a megfelelő egészségügyi ellátást is nélkülözniük kell.
Kínában 2013 végén hivatalosan 82,5 millió ember élt mélyszegénységben, ami a kínai szegénységi küszöböt tekintve azt jelenti, hogy éves jövedelmük legfeljebb 2033 jüan (1330 lej körül szerk.) volt. Szakértők mindazonáltal megjegyzik, hogy a szegények tényleges száma valószínűleg sokkal nagyobb.
A Világbank 2008-ban megalkotott kategóriái szerint napi 1,25 dollár jövedelem alatt mélyszegénységben élőkről van szó, míg 2 dollár alatt szegényekről. A legnagyobb fejlődő országok, így Kína is, átlagosan napi 1 dollár körül húzták meg a szegénység határát.
Egyes számítások szerint, ha a küszöböt Kínában napi két dollárra tennék, a szegények aránya a teljes lakosság 30 százalékára ugrana, ami már több mint 400 millió embert jelentene.
Kína korábban olyan tervet készített, hogy 2020-ra ne legyen az országban olyan ember, akinek gond a fedél, a ruházkodás vagy az élelem, továbbá elérhetővé váljon mindenki számára a kötelező oktatás és az alapvető egészségügyi ellátás.