A feljegyzések alapján a villa mindössze négyszáz éves múlttal büszkélkedhet. A kezdeti időszakában sokkal nagyobb és hosszabb volt, mint a ma használatos változata. Állítólag kényszerűségből került alkalmazásra, mivel a XVI. századi ruhaköltemények olyannyira kacifántosak voltak, hogy ezeknek köszönhetően már nem sikerült olyan egyszerűen kézzel a szájhoz juttatni az ételt. Napjainkban már leginkább a kés kíséretében használjuk a következőképpen. A kést mindig a jobb kezünkben fogjuk annak érdekében, hogy a vágás erőssége sokkal nagyobb legyen, a villát pedig a bal kezünkben tartjuk. A kést nem erőltetve, hanem könnyedén használjuk. Ezt a két evőeszközt soha ne markoljuk meg, hanem a hüvely-, a mutató- és a középső ujjak között tartjuk.
Miközben az ételt rágjuk, kezünket a tányér mellett pihentetjük, az evőeszközöket értelemszerűen vízszintesen a tányér mellett tartjuk. Sokan hajlamosak megfeledkezni, hogy kés van a kezükben és hadonászni kezdenek. Ezekkel nem ajánlott sem hadonászni, sem pedig függőlegesen tartani. Abban az esetben, ha étkezés közben mégsem vágunk vele, a kést mindig a tányér szélére helyezzük. Ha vendégségben vagyunk és véletlenül valamelyik evőeszközt nem találjuk elég tisztának, ne tisztogassuk szemmel áthatóan, mivel ezzel megsértjük a házigazdát. A kést arra is használhatjuk, hogy segítségével a villára helyezzük az ételt.
Tésztaféléket, húst vagy főzeléket soha nem illik kanállal enni. Miután az étkezést befejeztük, és már semmit nem kívánunk fogyasztani ezt úgy jelezzük, hogy a két evőeszközt egymással párhuzamosan, nyelükkel a jobb kezünk irányába helyezzük. Végül, de nem utolsó sorban, evés közben nem nyitott szájjal, lehetőleg hangtalanul és ne csámcsogva étkezzünk.
A világhírű olasz író, Giovanni Papini egyszer azt nyilatkozta, hogy az étkezésnek teljes intimitásban és diszkrécióban kellene zajlania