A megszólítási formák az évszázadok alatt jelentősen átalakultak
A bemutatkozáshoz hasonlóan, a megszólításnak is vannak bizonyos előírásai. Abban az esetben, ha idősebb felnőttet szeretnénk megszólítani, és az illető ismerős előbb a keresztnevét mondjuk, majd utána tehetjük a néni vagy a bácsi megnevezést pl: István bácsi vagy akár a foglalkozását is mondhatjuk: óvónéni, tűzoltó bácsi, doktor úr stb. Napjainkban sokszor meggondolatlanul vagy bizonytalanul használunk bizonyos megszólítási formákat. Egyes esetekben így vagyunk a becenevekkel is. Vigyázzunk arra, hogy a becenevet csak akkor használjuk, ha az illető szívesen veszi és nem sértődik meg.
A megszólítás előírásai közzé soroljuk azt is, hogy kivel illik tegeződni és kivel magázódni, ez a velünk egykorúakkal megengedett. Gondot okozhat az is, hogy egy felnőttel mikor tegeződhetünk. Természetesen csak abban az esetben, ha erre ő megkér, amit mindenképpen megtiszteltetésnek vehetünk. Azt, hogy tegezhetjük-e az illetőt soha ne kérdezzük meg, ez illetlenség. Ezt a felnőttek esetében a legidősebbnek és mindig a nőnek kell felajánlnia. A megszólítási szokások országonként eltérőek, ami a vidéki megszólítást illeti, a nénémasszony, urambátyám, úrasszony, ifjúúr, a régi magyar udvariasság kifejezései voltak.
