Kevés pénz, kevés megoldás

Ugye mindenki ismer legalább egy viccet a jó és a rossz hírrel: nos esetünkben sajnos a jó hír jelentősen kisebb volumenű, mint a rossz. És ez nem vicc! Amint arról a Szatmár.ro nemrég beszámolt, a Rákóczi (Mihai Viteazul) utcán található Posta 120 éves főépülete hiába tartozik műemlékeink közé, anyagi fedezet híján a közeljövőben nem reménykedhet egy újjászületésben. És sajnos nem az a városunk egyetlen hasonló sorsú épülete.

Nem ezek közé tartozik a Ion C. Bratianu és a Kazinczy (Stefan cel Mare) utca sarkán található sarokház valamint a Szabadság tér másik sarkát képező, a Pastravului utcán található ún. „fehér ház". Bár ezek felújítására az eredeti tervek szerint még az idén sor került volna, ez legkorábban jövőre következhet be. „A napokban véglegesíti a pontos kivitelezési tervet az ezzel megbízott nagyváradi cég, a munkálatokat viszont csak jövő tavasszal kezdhetjük el. Ennek oka természetesen anyagi. Ezen munkálatok azonban bekerülnek majd a jövő évi költségvetésbe", tudtuk meg Ilyés Gyula polgármestertől.

Aki azonban nem tudott hasonló jó hírekkel szolgálni a város egyik szimbólumának számító Pannónia-hotellel kapcsolatban. Az 1902-ben épült impozáns épület jelenleg (is) Vasile Tantas üzletember tulajdonát képezi, aki előbb hozzálátott az ingatlan felújításához (tönkretételéhez), majd a tiltakozások és a pénzhiány miatt kénytelen volt ezzel felhagyni. Idén tavasszal, amikor Kelemen Hunor kulturális miniszter Szatmárnémetiben járt, felmerült annak a lehetősége, hogy a minisztérium megvenné az épületet. „Ez az elképzelés dugába dőlt, mivel a minisztériumnak ugyanúgy nincs erre pénze, mint ahogy nem lenne a Polgármesteri Hivatalnak sem", mondta Ilyés. Aki szerint egy tőkeerős magánvállalkozás bevonása jelentené az egyedüli kiutat, ám ilyen nem mutatkozik a láthatáron. „Amikor Kolozsvár sem tudja értékesíteni a központban lévő Continental szállót, akkor miért csodálkozunk, hogy Szatmárnémetiben sem jelentkeznek a befektetők. Nálunk amúgy sem kecsegtet komoly haszonnal egy szálloda üzemeltetése", magyarázta a polgármester. Patthelyzet.

Akadt volna a befektető a Randunelelor és a Kazinczy (Stefan cel Mare) utcák sarkán található ingatlanra, ám azt az ajánlatot anno a lakosok nem fogadták el. A „kitámasztott ház" kifejezés már ugyanúgy beépült a szatmári köznyelvbe, mint a „Burgya-sarok", a „fehér ház" vagy a Nagypiac, és a jelek szerint még jó ideig nem kell elmagyarázni senkinek az értelmét, elég megmutatni az épületet. A szintén centenáriumi korú épület belső szerkezete immár hat éve omlott be, a Kazinczy utcára néző falakat azóta kell kitámasztani gerendákkal. A még mindig ott lakók a Polgármesteri Hivatalra hárítják a felelősséget és a megoldást is onnan várják. Az épület mindössze 10%-a tartozik az önkormányzat tulajdonába, ilyen körülmények között pedig a város nem hajlandó fizetni a rehabilitálást - nem mintha lenne miből. Akárcsak a tulajdonosoknak. Újabb patthelyzet.

A "kitámasztott ház"

Ilyés Gyula a májusi városi tanácsosi gyűlésen felvetette annak a lehetőségét, hogy Szatmárnémeti vegye meg a Kazinczy út 18 szám alatt található ingatlant - azaz az egykori Popular mozi épületét. Akkor egy bizottság alakult ezen lehetőség kivizsgálására - amely végül elvetette az ötletet. Pedig a polgármester szerint az egykori Iparosok Kamaráját a város remekül kihasználhatta volna különböző kulturális tevékenységekre és az idő teltével folyamatosan rehabilitálhatta volna... Ismét patthelyzet!

A kérdés csak az: ki és mikor ad majd sakkot az enyészetnek? Vajon addigra nem veszítjük-e el ezt a végeláthatatlan sakkpartit a legnehezebb ellenféllel, az idővel szemben?